Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Varsányi Péter István: Csány László Szegeden és Csongrád megyében
VARSÁNYI PÉTER ISTVÁN CSÁNY LÁSZLÓ SZEGEDEN ÉS CSONGRÁD MEGYÉBEN 1 1849. június 29-én Kossuth Lajos kormányzó a minisztérium tagjaival, s néhány Pesten tartózkodó tábornok részvételével haditanácsot tartott. A június 28-i gyó'ri csatavesztés hírére (Haynau győzelme Poeltenberg VII. hadteste felett) kénytelenek voltak feladni a kormány korábbi tervét, amely a nélkülözhető magyar haderő komáromi összpontosítására, az Ausztria elleni támadásra vonatkozott. A kialakult helyzetet mérlegelve határozták el, hogy — „...egy nevezetes hadcsapatnak Komáromban hagyásával” — a honvédsereg nagyobb része az Alföldre vonul. Úgynevezett „össze- vonulási főpontul” Szegedet jelölték ki. A feldunai hadtest parancsnoka, Görgei Artúr a hozzá küldött Kiss Ernőnek, Csány Lászlónak és Aulich Lajosnak megígérte ugyan a határozat rá eső részének teljesítését; megvalósítására mégsem úgy került sor, amint azt Kossuth elképzelte. Görgei egyszerűen nem tudta elviselni — legalábbis ez Vukovics Sebő igazságügy-miniszter meglátása —, hogy olyan terv végrehajtására utasítsák, amelynek meghozásából őt kihagyták.1 Klapka György tábornok szerint azonban a szegedi összpontosítás tervét — ami az ország egész területét, az évi termést az ellenségnek engedte át, a császári és a cári erőket a magyar haderő „nyakára hozza” — Görgei is, Bem is szerencsétlennek tartotta.2 Június közepén megindult az orosz csapatok beözönlése, a császári hadak — immár Julius von Haynau főparancsnoksága alatt — támadásba mentek át: a Duna jobb partján (Komárom) július 11-én megvívott ütközet a magyar fősereg vereségével végződött, ezzel már a dunántúli hadműveletek továbbfolytatásának reményei is szertefoszlottak. A honvédség — a súlyos sebesüléséből éppencsak lábadozó Görgei vezetésével — megkezdte a visszavonulást, de nem Szeged, illetve a Maros (ahogy az említett haditanács ajánlotta), hanem Vác, Losonc, Rimaszombat, Tokaj irányába. Válaszul Kossuth elmozdította őt főparancsnoki beosztásából, de tisztjei — Tiszafüredhez hasonlóan — itt sem hagyták cserben felettesüket. A július 4-i főtiszti konzultáció azzal az ajánlással fordult a kormányhoz, hogy Görgeit hagyja meg továbbra is a sereg élén, s inkább a hadügyminiszteri tisztet töltse be mással. Ezt a határozatot Klapka György és Nagysándor József tábornok vitte Pestre.3 A történtek megvitatására másnap a fővárosban közös tanácskozásra került sor Kossuth Lajos, Szemere Bertalan, Csány László, Duschek Ferenc, Vukovics Sebő, Batthyány Kázmér, Horváth Mihály miniszterek; Mészáros Lázár és Henryk Dem1 Vukovics Sebő: Visszaemlékezései 1849-re. Sajtó alá rend.: Katona Tamás. Magyar Helikon, Budapest, 1982. 142—143. 2 Klapka György: Emlékeimből. A szöveget gondozta: Katona Tamás. Szépirodalmi Kiadó, Bp. 1986. 560. 3 Kossuth Lajos kormányzóelnöki iratai. 1849. április 15. — augusztus 15. Kossuth Lajos összes művei XV. (A továbbiakban: KLÖM XV.). Sajtó alá rend.: Barta István. Akadémiai Kiadó Bp. 1955. 660. 187
