Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Varsányi Péter István: Csány László Szegeden és Csongrád megyében
binski altábornagy ok; Klapka György, Nagysándor József és Dessewffy Arisztid tábornokok részvételével. Akceptálták Klapka és Nagysándor közlendőjét (szerintük Görgei leváltása a katonákat lehangolná), majd felemás, ha úgy tetszik, kompromisszumos megoldást találtak: a tábornok lemondását a hadügyminiszteri tisztségéről tudomásul veszik, ugyanakkor a Komárom mellől „levezetni rendelt felső hadseregrész” vezényletét megtarthatja.4 A katonai és politikai kérdések megvitatását követően Csány László bizalmasan félrevonta Klapkát: „...beesett ábrázatán egy könnycsepp gördült végig •— emlékezett e jelenetre a tábornok —, s remegő hangon azt mondá, hogy a hazát a bukás szélén látja”. Talán csak egyetlen mentség lenne, ha Görgei („akit mint fiát szeretett”, nemcsak az eszére, hanem szívére is hallgat, s kiszabadítja magát környezetének nem éppen üdvös hatása alól. Ő maga már öreg — mondta az 59 éves miniszter —, de ha Pestet másodszor is fel kell adni, „...másodszor is utolsó akar lenni a menekülők között”.5 Miről van szó? Az ismét szabaddá lett Pesten július 2-án nyílt meg az országgyűlés első, itt egyben utolsó tanácskozása. A képviselők — az „ügyek szigorú állapotáról” értesülve — elfogadták a Szegedre költözés indítványát. A vallás- és közoktatásügyi miniszter, Horváth Mihály püspök visszaemlékezése szerint ha nem is olyan hanyat-homlok sietséggel, mint az év első napjaiban (akkor volt „először” utolsó a fővárost elhagyók között Csány), de megindult az áradat Buda-Pestről Szegedre.6 Tanulmányunkban nem kívánunk a kormány, Kossuth Lajos és az országgyűlés szegedi tevékenységének egészével, illetve minden részletével foglalkozni, csupán a kormány egyik tagjának, a közmunka- és közlekedési tárcát irányító Csány Lászlónak a minisztertanácsban vitt, illetve szakminiszteri tetteivel, szerepével. Az áttelepítést a had- és pénzügyi intézmények elszállításával kezdték; maga Kossuth július 5-én utazott Ceglédre. Pesten csak Csány László, Duschek Ferenc, Batthyány Kázmér és Vukovics Sebő maradt. Sajátos módon a miniszteri tanácskozásokat még a fővárosban, Csány lakásán tartották, ahová Kossuth alkalmanként Ceglédről járt vissza. Csány találóan jellemezte ezt a szituációt: most már három kormánya is van az országnak, Kossuth Cegléden, Görgei Komáromban és a minisztérium Pesten. Az első és a harmadik között mind gyakoribbak lettek a súrlódások (Kossuth és Görgei viszonyáról most nem beszélve). A miniszterek mellőzöttségre panaszkodtak: Vukovics szerint Kossuth a kormány létét is akadálynak tekinti; Csány pedig a „felelős miniszter neve alatt” nem akar báb gyanánt nézője lenni annak, ami „...a minisztérium ellen és nélkül történik”.7 Csány László — Klapkának tett ígéretéhez híven — utolsóként hagyta el Pest- Budát (a többi miniszter július 8-án utazott Ceglédre Kossuth után). A szakadatlanul betegeskedő Csányra maradt az államvagyon hátrahagyott részének elszállítása, s arra is tudott időt szakítani, hogy a kormányzó üres lakásából „...az ott felejtett fontos okiratot, t. i. a sereg létszámának részletes kimutatását magához vegye”.8 Osztrovszky József kormánybiztostól július 2-án érkezett értesítés Vadász Manó szegedi polgármesterhez, miszerint a kormány „.. .a jelen zavaros háború körülményeinél fogva” székhelyét városukba teszi át, következésképp megfelelő szállások biztosítására lesz szükség. A városi tanács — ha e döntést illetően „örömét nem nyilvá4 Ua. 661. 5 Klapka Gy.: i. m 164—165. 8 Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben. Pest, 1872. ni. 319. 7 Vukovics S.: i. m. 150. 8 Mészáros Lázár emlékiratai. Közreadja Szokoly Viktor. Bp. 1881. II. 288. 188
