Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Barta László: Csongrád város jegyzője
Másnap, 1843. március 7-én kelt a Sági Mihály bíró mögött felsorakoztatott néhány tucat csongrádi polgár levele az uradalmi ügyészhez, amely ugyanazokat a vádakat hangsúlyozta. Tóth Sándor levelének egy-két kifejezése és a két levél helyenként szó szerinti egyezése azt a gyanút eró'síti meg, hogy a levélírók ugyanabból a kottából énekeltek. Mindenesetre Lendvay Lajos uradalmi ügyész az összegyűjtött leveleket — Rónay Mihály csongrádi kerületi alszolgabíró útján — a március 13-i megyei közgyűlés elé terjesztette. Mint már korábban említettük, ez a közgyűlés rendelte el a vizsgálatot. Makay azonban május 25-ig nem tudott hozzájutni azokhoz az iratokhoz, amelyekben becsületét megtámadták. „Audiatur et altera pars”, hallgattassák meg a mási fél is — kérte, de mint ahogy ellenfelei is csak utcai, kaszinói és kocsmai hírekbó'l szedték össze vádpontjaikat, ő is csak a sötétben tapogatódzott. Mindenesetre beszerezte a már említett bizonyítványokat, de a vádaskodás alapjául szolgáló leveleket még szeptemberben sem láthatta, noha közben kétszer is járt otthon. A rágalom, legnagyobb fájdalmára, még spártai jellemű szülei és közte is „lélekveszedelmet okozott”. Makay László hívei közben kideríteni vélték, hogy a március 7-re keltezett folyamodás tulajdonképpen 12-én, vasárnap kelt, az aláírókat úgy terelgették be az utcáról, az írástudatlanokat félrevezették a beadvány tartalmát illetően, s a beadványt magát nem más, mint Ludvig Lénárd, a behelyettesített jegyzó', Makay ellenfele szerkesztette. Ezt Ludvig tagadta, és rámutatott arra a kétségtelen tényre, hogy a Makayt pártoló beadványt Szabados Antal ügyvéd szerkesztette, és Makay András nyújtotta be. Makay László egyik levelében a nepotizmust okolja a választása körüli zűrzavarért. Igaza volt, bár a kései szemlélők szemében teljesen természetesnek látszik, hogy egy alföldi mezőváros életében a rokoni kapcsolatok igen fontosak voltak, sőt kiélezett helyzetben egyenesen döntő erejük volt. Sem a júniusi, sem a szeptemberi vármegyei közgyűlés nem tudta lezárni az ügyet, amely tulajdonképpen a nyár végén kezdett igazán bonyolódni. Ekkorra Makay László már beszerezte a szükséges hiteles bizonyítványokat — korábban felsoroltuk őket —, sőt az illetékes egyházi és világi hatóságok tanúsítványait is jámbor és tisztességes magaviseletéről. Magánéletének homályos és gyanús mozzanatairól Ő maga ezt nyilatkozta: „Az éretlen ifjúság nem annyira mindig gonoszságból, mint inkább meggondolatlanság által könnyebben vetemedhetik ugyan némely tettekre, mint az évek sora által férfiúvá növelt s hivatását könnyebben felfogni tudó egyén; — de mindemellett is, bár soha nem akarok jobbnak látszani, mint a minő vagyok s voltam: kénytelen vagyok megvallani, hogy a vádakban felhozott vétkeknek soha részese nem voltam.” Az elfogulatlan kutató azt mondhatja: lehet. A hálószobák titkait az okmányok nem fedik föl. Richter és felesége sokat veszekedtek, de amíg Makay ott lakott, gazdagok voltak. Ha Richter tönkrement is, nem Makay forgatta ki vagyonából, hiszen ő maga azután is igen szerényen élt. Ellenségei tudták, hogy Tóth Sándor levele nem lesz elegendő bizonyítéka Makay erkölcstelen életmódjának. Előbb Ludvig Lénárd utazott Pestre, s ott felkereste Síp utcai szállásán Liptai Istvánt. Minthogy Ludvig korábban Csongrád megye, Liptai pedig Pest megye hajdúja volt, úgy vélte, rá tudja venni volt kollégáját egy Makayra nézve terhelő vallomás megtételére, s ennek érdekében Liptai fáradozásait jutalmazni is kívánta. Liptai azonban nem állt kötélnek. Augusztus végén Bálint György, Csongrád másik jegyzője Brandt János pesti szabót kereste föl hasonló céllal. Brandték azonban kiutasították, és kijelentették, hogy a „Makay László úr ellen felhozott ... pletykákat valóknak lenni nem bizonyíthatnánk — mivel mi őtet mindig becsületes Urnák ismerjük...” Makay László véletlenül találkozott is Bálinttal 169
