Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Barta László: Csongrád város jegyzője
Ezekkel a birtoklástörténeti eseményekkel párhuzamosan jócskán megváltozott a földesurak és az úrbéres települések viszonya is. A 18. sz. közepétől, de különösen az 1767. évi úrbéri rendelet után az addigi, viszonylag tágabb, lazább kapcsolatot egyre szorosabb függés váltotta fel. A földmérők felmérték a határokat, a kiosztott telkek állományát rögzítették, a szolgáltatásokat az urbárium szerint pontosan meghatározták és be is hajtották, ez utóbbival az úrbéres terheket szokatlan mértékben megemelték. A szolgáltatások szerkezete is hátrányosan változott. Több lett a természetben követelt szolgáltatás, különösen a robot a majorságok növekedése miatt. Az úrbéres községektől megtagadták korábbi bérleteiket és haszonvételeiket, a megmaradtak bérleti díját megemelték, az úrbéres telki állományt a földmérések során durván megcsonkították. A földesúr törvénytelen hatalmaskodásai napirenden voltak, különösen Waldstein Emmánuel kormányzása idején. Ez az időszak egyébként is egybeesett a francia háborúk végével, a dekonjunktúrával és a pénz leértékelésével, emiatt különösen fájdalmas volt az úrbéres lakosság számára. A zselléresedés jóval felülmúlta az országos átlagot, üteme pedig felgyorsult. A gazdasági helyzet romlása és a feudális kötelékek szorítása, a „régi szabadság” felmorzsolódása mindhárom városban ellenállást váltott ki. 1772-ben Bálint János csongrádi bírót vasra verve hurcolták a vármegye szegvári börtönébe, mert az urbárium ellen lázított. Vásárhelyen Dajka Jánost és társait megbotozták és börtönbe vetették. Szentesen az 1815. évi tisztújításkor valóságos zendülés tört ki a földesúri önkény és az uradalommal együttműködő városi tanács ellen. 1816-ban Vonyó Sándor csongrádi zsellér földet kért az uradalomtól, és zsellértársai nevében szembefordult a tanáccsal. 1817-től Hódmezővásárhelyen Dús István, Rákos Mihály és Kristó András Ferenc álltak egy olyan népmozgalom élére, amely a törvénytelen szolgáltatások és a földcsonkítások ellen irányult. Az „igazságkeresők” végigjárták városuk, az uradalom, a vármegye és a Helytartótanács fórumait, Bécsbe is elzarándokoltak, végül mégis börtönbe kerültek, és eltiltattak a rendzavarástól. Mozgalmaik különböző indíttatásúak voltak, néhány szempontból azonban világosan azonosak: az uradalom szűkebbre szabta a boldogulás lehetőségeit, törvénytelenül hatalmaskodott, mindhárom város vezetői összejátszottak a földesúrral, a vármegye pedig az uradalmat támogatta. Az 1827. évi birtokosztályt követő esztendőben országos adóösszeírás és megyei népösszeírás is volt. A consriptiók itt legfontosabb adatai: Hmv.-hely Szentes Csongrád Szegvár Úrbéres telek 1161,000 554,775 355,125 79,625 Ebből nemesé 26,000 36,125 6,750 0,250 Telkes jobbágy 1164 625 350 155 Házas zsellér 2275 1491 854 272 Házatlan zellér 1024 729 534 175 Iparos és segéd 516 413 127 7 A szakmák száma 27 30 20 5 Kereskedő 17 24 7 1 Honorácior 3 5 — — Ház 3 429 2 117 1 184 423 Úrbéres lakos 28 316 16 134 11 319 3 977 (A telki állomány Csongrádon 36 hold/1200 négyszögöl szántó és 22 hold legelő, a többi helységben 34 hold/1100 négyszögöl szántó és 22 hold legelő volt.) 161
