Tanulmányok Csongrád megye történetéből 14. (Szeged, 1989)
Vígh Zoltán : Adatok Csanád vármegye közbiztonságának alakulásáról a feudalizmus utolsó évszázadában
a szállások terén nem történt előrelépés; kinevezték ugyan Susányi Szabó Ferencet szálláskapitánnyá, de a kerületekre való felosztás nem történt meg, így egyedül felelt a hatalmas makói határért — kevés sikerrel. Elkobozták ugyan öt „betyáros” ember 11 nyergeslovát, de í 806-ban csak Bajnár Mihály számadó csikóstól 34 lovat vittek el a betyárok, összesen 1960 forint értékben.78 Augusztusban már ismét panaszkodtak a makai bírák, hogy a „betyáros rossz emberek” a pásztorok tanyáin csavarognak, minden gonoszságra hanyatt-homlok rohannak, a vármegye persecutor katonáinak fittyet hánynak.79 Az ismétlődő panaszok eredményeként 1808-ban a három megyei pandúr számát hatra emelték. Ezek már pisztollyal és karabéllyal is fel voltak fegyverkezve, vezetőjük továbbra is a csendbiztos.80 Az 1809-es év első felében Makón gyülekeztek a Napóleon ellen induló Csanád megyei nemesi felkelők. Már márciusban panaszkodtak a makói elöljárók, hogy a vármegye által insurgenseknek állítottak közül öten, „szabadságokban bizakodván”, gonosztevőkké lettek. Pusztai katonák általi elfogásukat és a seregbe való beállításukat kérik. Az utolsó nemesi felkelő sereg erkölcsi színvonalát tovább „emelte”, hogy a makóiak 10 katonát egyenesen a börtönből állítottak ki.81 Návay János viceispán 1809 májusában utasítja a város bíráját, hogy „mivel az insurrectio a városból, sőt az országból is kitakarodott”, a közbiztonság viszont fegyveres embert kíván, írják össze a minden gyanún felül álló polgárokat. Mindössze 112 főt, zömében jómódú gazdákat és iparosokat találtak alkalmasnak arra, hogy közbiztonsági szolgálatot lássanak el. Közülük került ki a kocsmák és gyanús házak rendszeres ellenőrzését végző, tolvajokra, kóborlókra vigyázó, állandó éjszakai őrjáratok legénysége. Őket rendelték strázsálni (járvány) veszély esetén „Kalárába, Baranyiba, Túri Révibe, Szt. Lőrincre, Fa-piacra, Fejér házhoz, Tégla Piacra, Olaj sutuhoz, Budai szélmalmához, Régi vágó hídhoz, Zsidó temetőhöz, Kenyér váróra és a Szegedi utcai kereszthez.”82 Az 1806-os közbiztonsági intézkedések teljes eredménytelensége 1810-re nyilvánvalóvá vált. A megyére befutó panaszok, jelentések a „ragadozások” elburjánzásáról tudósítanak. Fliába adtak 1809 októberében „Generál Pardont” — kegyelmet — a seregbe visszatérő katonaszökevényeknek, azok a lelei rétbe húzódtak, ahol az általános razziákat is átvészelték. Innen rajzottak ki csoportosan, ezért a pásztorok ellen nem állhatnak-------derült ki a siralmas makói panaszból. Pisztolyból rájuk l övöldözve legutóbb is 31 jószágot vittek el egyszerre. A zárt istállókból is elragadozzák a jószágot. Az elmúlt 3 esztendőben összesen 44 ezer 795 forint kárt okoztak, előidézve az adózó nép „szörnyű romlását”. „Vannak ugyan a Nemes Vármegyének kegyes rendelései, vannak persecutorai, de a gonosztevők ezeket is meggyőzik. Mi nem tudunk ellenök tenni — írják a makóiak —, lévén életünk marhatartásból, takarmányból, szállási örökségből, mert tolvajság, égés által ettől is megfosztatnánk.”83 A panaszok folytán a megye még hat új persecutort vett föl és később választottak egy új csendbiztost is. Ezeket fegyverekkel Tornya és Battonya községek látták el.84 Az immár 12 persecutor és 2 csendbiztos lovainak ellátása Makóra volt kivetve, 12 porció jutott egy-egy fertályra.85 78 CsmL (Mf) tü. jkv. 19/1806., 2/1808. 79 CsmL (Mf) tü. jkv. 19/1806. 80 CsmL kgy. iratok 420/1808. 81 CsmL (Mf) tü. jkv. 13/1809. 82 CsmL (Mf) tü. jkv. 16/1809. 83 CsmL (Mf) tü. jkv. 22/1809., 29/1810. 84 CsmL kgy. iratok 1108/1810., 274/1811. 85 CsmL (Mf) tü. jkv. 5/1812. 93
