Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Kruzslicz István: Csongrád város mezőgazdasága és lakosainak helyzete II. József kataszteri földmérése tükrében

Ezeket a halászóvizeket Lantos János, Benedek István, Kása János, Kacsinta István, Juhász György, Baksay Mátyás, Horty Ferenc, Bertics István, Gruber György, Lantos Imre és Benedek István árendálták. A földesúr a tulajdonában levő vizek árendájáért évente összesen 286 Ft bérleti díjat szedett.

4. Földesúr—jobbágy viszony és a lakosság rétegződése

Az urbárium szabályozta a jobbágy—földesúr viszonyt, amennyiben meghatározta a belső és külső telek nagyságát, a földesúrnak teljesítendő robot mennyiségét és a természetbeni járadékokat. Előírta a jobbágy kötelességeit, de ugyanakkor a földesúri önkénynek is korlátokat szabott. Országosan egységesíteni kívánta a jobbágyok helyzetét, hogy ezzel az állam számára is biztosítsa a jobbágy adófizető-képességét. A telki állomány biztosítása védte a jobbágyot a földesúr majorsági törekvéseivel szemben.

Csongrád termőföldjeit az urbárium bevezetésekor a II. osztályba sorolták. 1 telek 36 hold szántóból és 22 hold kaszálóból állt. 1 holdra 1200 négyszögölet számítottak. (Az urbárium szerint Csongrád mezővároshoz tartoztak Gyója, Felgyő, Fehértó, Ellés és Újfalu puszták.)

Míg az ország más részeiben az urbárium valóban visszaszorította a robotoló jobbágyokkal szembeni földesúri túlkapásokat, addig a volt török hódoltsági területek taksás jobbágyai számára egyértelműen nagyobb terheket jelentett. Csongrádot a többi alföldi városhoz hasonlóan az jellemezte, hogy a jobbágyok szabadmenetelű, taksás jobbágyoknak nevezték magukat, és földesuruknak bizonyos időközönként megújított kontraktus (szerződés) alapján egy összegben fizették adójukat. Ennek egyik legfőbb oka a török kiűzése utáni gyér népesség, a munkaerőhiány volt. A földesurak nem építettek ki majorsági üzemeket, így robotmunkaerő-szükségletük is minimális volt. A munkaerőhiány megszűntével és a népesség növekedésével, valamint a piacok megerősödésével a földesurak növelni kívánták jövedelmüket.

Az úrbérrendezés után az alföldi uradalmak jövedelmei megemelkedtek, aminek egyik oka a robotváltság magas összege. Igaz, hogy robotra szükség volt, de annak mértéke koránt sem érte el az urbárium által meghatározott mennyiséget, így a földesúrnak is előnyös volt, hogy a jobbágyok a fel nem használt robotot pénzben megváltották.

Az egy telkes jobbágynak heti 1 nap marhás robotot kellett teljesíteni két marhával, szántáskor négy marhával kellett dolgoznia. A fél- és negyedtelkesek, valamint a házas zsellérek arányosan kevesebbet teljesítettek. A házas zselléreket évi 18, a há- zatlan zselléreket évi 12 nap kézi robotra kötelezték. Az urbárium bevezetése előtt a városnak 2 ekét szekerestől, minden felszereléssel, 6—6 ökörrel és 4 béressel kellett állandóan készenlétben tartani, ezentúl fuvart, árokásást és más időszakos munkát is el kellett végezniük. Ezt a város viszonylag könnyen teljesíthette, ezzel szemben az urbárium óriási mértékben növelte meg a robot mennyiségét, melyet ha pénzben váltott meg, tetemes anyagi megterheléssel járt. Csongrádon 1773-ban a 358 egész telek után a robot a következőképpen oszlott meg: 317 fő házas és telkes jobbágy évi 104 nap kézi robottal számolva összesen 34 892 napot, a 20 ház nélküli telkes jobbágy évi 2340 kézi robotot, a 365 házas zsellér évi 6570 napot, a 209 házatlan zsellér évi 2508 napot teljesített. Ez összesen 46 310 nap kézi robotot jelentett.46

A következő adatok a robot kihasználtsági arányaira világítanak rá: 1808-ban 316 -j- jobbágy telekre 8848 pénzzel megváltott robotnapot jegyeztek fel, a termé16 CsmL Szf. Csongrád város úrbéres tabellája. Úrbéri iratok 34/1773.

37