Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)

II. TÁBLÁZAT

A FÖLDHASZNÁLAT MUTATÓI, A MŰVELÉSI ÁGAK ARÁNYA A TERMŐTERÜLET %-ÁBAN 1847

Művelési ág

Arad m.

Bács m.

Békés m.

Csanád m.

Szántó

34,71

41,39

36,90

36,17

Rét

11,09

29,14

20,25

16,91

Legelő

10,56

22,27

34,95

32,97

Kert, szőlő

3,08

1,68

1,69

3,42

Erdő

40,56

5,52

6,21

10,53

Összesen

100%

100%

100%

100%

Művelési ág

Csongrád m.

Temes m.

Torontál m.

országos

arány

Szántó

37,96

46,46

47,73

36,71

Rét

12,96

13,77

14,90

10,00

Legelő

39,04

14,96

22,78

17,41

Kert, szőlő

2,03

4,84

4,14

3,83

Erdő

8,01

19,97

10,45

32,05

Összesen

100%

100%

100%

100%

A folyószabályozás, csatornaépítés a mezőgazdasági termékek víziúton történő elszállítását tette lehetővé, ami a Bácskában és a Bánságban már a 18. században jelentős gabonatermelést hívott életre. Szabadka kivételével a vizsgált terület valamennyi városa folyó vagy csatorna mellé épült, és megerősödését az átmenő forgalomnak köszönhette. A délalföldi területekre különben nem volt jellemző a városiasodás. Szeged és Szabadka lakossága ugyan 1828-ban meghaladta a 30 000 főt, a többi városé azonban alig érte él a mezővárosi szintet. Csanád, Békés, Torontál megyékben egyáltalán nem volt szabad királyi város, és Arad szabad királyi város jogának megszerzése is ebben az időben volt csak folyamatban. A legelőgazdálkodást folytató északi területeken ritka településhálózat alakult ki, a többi megyékben az egyes helyiségek az országos átlagnak megfelelő sűrűséggel követték egymást, bár a telepítési folyamat az 1830-as évekig nem zárult le.23 (1. III. táblázat!)

Figyelembe véve a hasonló természeti adottságokat és a fejlődésből adódó különbségeket a vizsgált területet az 1820-as években két nagy egységre oszthatjuk: az egyikhez Békés, Csanád, Csongrád, a másikhoz Bács, Temes, Torontál vármegyék területe tartozott, míg Arad megye jelentette a kettő között a határt. A fejlődés a déli vármegyéknek kedvezett, ami a kereskedelem fellendülésében, a sűrűbb település- hálózat kialakulásában, az egyre belterjesebbé váló mezőgazdaságban mutatkozott meg. E feltételek befolyásolták az ipar struktúráját is.

a3 Arad város jogi státusát — a bizonytalanság miatt — forrásaink eltérően jelölik: kamarai mezővárosnak illetve szabad királyi városnak. Mivel az általunk vizsgált periódusban (1828—1870) zömében kiváltságokat élvezett, helyesnek látszik, ha viszonyait a szabad királyi városokhoz hasonló részletességgel elemezzük.

205