Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Dóka Klára: A dél-alföldi iparosság struktúraváltása a feudalizmusból a kapitalizmusba való átmenet korában (1828–1870)
III. TÁBLÁZAT Településhálózat 1828’* Megye neve Sz. kir. város Mezőváros Falu Puszta Arad ____ 1 9 164 46 Bács 3 15 94 109 Békés — 5 15 108 Csanád — 3 6 48 Csongrád 1 3 6 91 Temes 1 12 174 12 Torontál — 20 116 81 Összesen 5 77 575 495 Iparsűrűség a 19. század elején Mint a bevezetőben említettük, Magyarországon — Erdély és Horvátország nélkül — 1828-ban minden 91. lakos volt önálló iparűző. A koncentrálódásból következik, hogy a szabad királyi városokban lényegesen több kézműves telepedett le. így országosan minden 18. városi lakos mesterember volt. A megyékben és kerületekben 126, ezen belül az alföldi megyékben 110 lakos jutott egy önálló iparűzőre.25 Az általunk vizsgált hét megyében — a szabad királyi városokkal együtt — 1828- ban 17 045 iparos élt, minden 91. lakos mesterember volt. Az egyes kisebb tájegységek között azonban voltak bizonyos eltérések. Mivel a kézművesség e területeken is eró'sen koncentrálódott a városokba, Bács megye volt a legiparosodottabb, ahol a három szabad királyi város mesterei emelték a mutatókat. A délalföldi városok közül Temesvárott minden 15. lakos kézműves volt, másutt azonban az iparosok száma nem érte el a szabad királyi városok átlagát, sőt Aradon csak minden 44. lakos foglalkozott kézművességgel.28 A IV. sz. táblázatból látszik, hogy a Délalföldön a legkevesebb iparos Arad megyében dolgozott. Különösen rossz az arány az erdőkkel borított területeken, a zarándi, borosjenői járásokban. Bács megye járásaiban viszont jóval több kézműves élt az országos átlagnál, sűrűn iparosodott volt Torontál27 megye néhány járása, valamint Csongrád és Békés megye is. A népsűrűség és az iparosodottság összehasonlításából látszik, hogy a kettő között ebben az időszakban már lényeges összefüggés nem volt. Például a ritkán lakott Arad megyében igen kevés, a szintén gyér lakosságú Csongrádban viszonylag sok kézműves élt. A hasonló adottságú Békés és Csanád megye iparsűrűsége kb. 25%-kal tért el egymástól. E jelenség arra enged következtetni, hogy a járások illetve a városok egy részében az alapvető szükségleteket ellátók mellett kialakult a kézműveseknek egy olyan csoportja, amely már nem függött a helyi lakosság igényeitől, hanem tágabb piacokra termelt. u Ludovicus Nagy, i. m. “ Ludovicus Nagy, i. m.; T(agányi), i. m. S6 OL N 27. (1828-as összeírás) " Borovszky, i. m. Torontál vármegye, 452. 206
