Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
az a tény is, hogy az országgyűlés munkájáról választóiknak beszámoló megyei követek közül nemcsak a városok egyre növekvő társadalmi és politikai szerepét felismerő, s a városi követek törekvéseit márcsak emiatt is támogató zalai276 vagy tolnai277 követek, de a negyedik rendet nem túl sokra becsülő, s képviselőinek politikai aspirációit már ezen tényező következtében is elítélő borsodi küldöttek is kijelentették: a probléma érdemi tárgyalásának, illetve megoldásának a következő országgyűlés elengedhetetlen feladatai közé kell tartoznia.278 Azt természetesen mindhárom említett végjelentés szerzői hangoztatták, hogy a városok országgyűlési jogállásának rendezése az igazgatási struktúrájuk megváltoztatásával és a Kamarától való függetlenné tételükkel összefüggésben kell megtörténjék, de újra meg újra nyomatékosan hangsúlyozták azt is, hogy annak mindenképpen meg kell történnie. Több esetben is utaltunk arra, hogy a rendezés elveit a városi követek a maguk részéről ugyancsak elfogadták; s az 1836. elején megtartott külön tanácskozásaik, illetve az ott kidolgozott írásos anyagok — mindenekelőtt a Vághy által készített elaborátum — a következő diétára való felkészüléshez konkrét útmutatásokat is adott a városok számára. Ezek persze elsősorban az országgyűlési jogállás kérdésére vonatkoztak, de az igazgatási reform elől sem zárkóztak el ;279 s figyelembevételükre Hódy és Gerencsér ösztönzésére Szeged város tanácsa is határozatot hozott, s azt is kimondta, hogy a következő országgyűlésre való felkészülés „a V. Polgárságnak egyet értésével” történik majd meg. A választott község a tanács ezen határozatát a követek végjelentésével együtt kézhez kapta, ám ezt üres ígérgetésnél többnek márcsak azért sem tarthatta, mivel a már több ízben is említett február 13-i, az országgyűlési követek választására vonatkozó kérelmét a tanács március 4-i, korábban ugyancsak ismertetett válaszában a legkategorikusabban, s burkoltan komoly megtorlást is kilátásba helyezve elutasította. Az elacta communitás a tanácsnak ezzel a határozatával hivatalosan jóidéig nem foglalkozott; feltehetően azért, mert látni kívánta az országgyűlésen történtek végeredményét, s nyilván behatóan meg akarta ismerni a követek végjelentését is. Ám a választott polgárok végül is nem erre, hanem közvetlenül a tanács március 4-i állásfoglalására reagáltak, s miután sajnálkozásukat fejezték ki, hogy „azon javallat által a Tettes Ns Tanáts magát nyugtalanítva érzé”, annak a reményüknek is hangot adtak, a lezajlott diéta tapasztalatain okulva a magisztrátus a követválasztásra vonatkozó javaslatuknak „indítványba való hozatalát a legközelébb tartandó Ország Gyűlési Követeinek utasításul adandja”.280 A tanács szeptember közepén foglalkozott ezzel az augusztus 14-én hozott választott községi határozattal, s kimondta, hogy az a kö- vekező országgyűlésre készítendő követutasítás „kimunkállása alkalmával tekintetbe” fog vétetni.281 276 Kónyi I. 310. skk., illetve Deák—Hertelendy 89. skk. Vö.: Ferenczi I. 197. skk., Degré 218. 277 Erről 1.: Gárdonyi 111. sk., Csapó 150. sk. 278 Bükk—Palóczy 37. sk. 279 Ezzel kapcsolatban 1. Hódyék már említett május 27-i jelentésén kívül a Pest városi követek 1836. május 7-én kelt végjelentését is: BFL Pest. Rendeletek és felterjesztések a. n. 4500. 280 CsmL Vál. község jkv. 1836: 165. 281 CsmL Tanácsi jkv. 1836: 2680. L. még uo. Tanácsi iratok 1836: 2680. 189
