Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
Szeged 1839. és 1843. évi programjai A VÁROSOK RENDEZÉSÉRE: FOKOZATOS ELŐREHALADÁS A POLGÁRI JELLEGŰ IGAZGATÁSI RENDSZER MEGVALÓSÍTÁSA ÉRDEKÉBEN A tanács és a választott község küzdelmének eredményeképpen az a kompromisszumos megoldás született, hogy — a választott község kívánságának megfelelően — a követek megválasztása és utasításaik jóváhagyása elegyes üléseken történik, a jelöltek viszont — s ez a tanács kikötése volt — kizárólag a tanács tagjai, valamint a főjegyző' és a tiszti főügyész lesznek. Ezek után tisztviselőkből, s az electa commu- nitas tagjaiból álló bizottságok dolgozták ki az utasítás egyes részletkérdéseit (nyilvánvalóan az országos bizottsági munkálatokban felvetett, s a lezajlott országgyűlésen meg nem oldott problémákat is szem előtt tartva); majd az összesítés után az 1839—40. évi országgyűlést megelőzően országos viszonylatban is az egyik leghaladóbb követutasítás született meg.282 Különösen is igaz ez az értékelés, ha a városi kérdés vonatkozásában az 1839. november 10-i elegyes ülésen elfogadott pótutasítást is figyelembe vesszük, amely a városok rendezését illetően minden lényegesebb problémára kiterjedő, komplex programot fogalmazott meg.283 A városok rendezésével a 26 pontból álló „anyrf"-utasítás 3. és 4. pontja foglalkozik. A 3. pont azt hagyta meg a követeknek, hogy rögtön „az Ország Gyűlése kezdetével mind a kerületi, mind az Országos Gyűlésekben indítványba hozandják, hogy a Kir. Városok függetlenekké tétetvén belső elrendezésük héánnyai törvénnyel orvosoltassanak”, s arra is törekedjenek, hogy a városoknak „az egész alkotmány meg rendítésével korlátozott ország Gyűlési Szavazattyuk tökéletesen helyre állítasson”. A 4. pont a városok a jogállásának rendezését célzó tevékenységre vonatkozó utasítást ismételte meg — az ezzel kapcsolatos konkrét lépéseket is meghatározva; s azt is elrendelte, hogy ha ’’minden Törvényes eszközöknek megpróbálása” sem vezetne a kívánt célhoz, a követek ’’mind a Kerületi, mind az Országos Gyűlésekben nyílt őszinteséggel jelentsék ki, hogy a 4-ik Rend nélkül Törvényeket alkotni nem le- hettvén, küldőik akarattyaaz, hogy a többi Városokkal együtt olly Ország Gyülésől, hol szavaik mit sem nyomnak eltávozzanak, a náluk nélkül hozandó törvényeket pedig az Ország minden Rendei által hozott Törvénynek el ne ismerjék”. Az országgyűlésről való távozásra a többi városi követet is igyekezzenek szükség esetén rávenni, s minden lényegesebb eseményről haladéktalanul tegyék meg jelentésüket, hogy a hazatérésükről rendelkező pótutasítást a megfelelő időben megkapják, s „addig is... a Kir. propositiókat még a 3-dik pontbani kívánság felül nem halladodik elmellőz- tetni sürgessék”.284 A szegedi küldütteknek azonban eme renitens lépéseket nem kellett megtenniük, mivel a városi kérdés megoldása a „Kerületileg felveendőknek határozott Tárgyak” között kiemelt helyen szerepelt, így időszerűvé vált a rendezés részletes programjának kifejtése, s erre — mint említettük — az 1839. november 10-i elegyes ülésen került sor. Az ekkor elfogadott pótutasítás mindenekelőtt az 1608. évi koronázás utáni 1. tc.-nek a városok országgyűlési jogállását szabályozó rendelkezései maradéktalan érvényesí282 Ezekre 1.: Habermann I. 192. sk., 201. skk., Miklós 81. skk., Szeged története II. 512., 726. Az ekkor lezajlott események megfelelő értelmezésére az általunk áttekintett forrásokban nem találtunk elegendő adatot, ezért attól ennek a problémának a vonatkozásában is el kellett tekintenünk; a kérdés további kutatása tehát ebben az esetben is még ezután elvégzendő feladat. 283 Ezen az országgyűlésen Lengyel Pál és Sziller Antal tanácsnokok voltak Szeged város követei. 281 CsmL Kovetválasztási iratok. Az utasítást teljes terjedelmében közli: Habermann VII. 27. skk., kivonatosan közli: Szeged múltja 111. sk. ^ 190
