Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
a végleges — s a két irányzat kompromisszumát tükröző — utasítást azonban csak március 5-én öntötték formába. Ez a kerületi üléssel kapcsolatosan azt mondotta ki, hogy azokon „egyedül az előforduló Tanácskozásokról szerzendő Tudomány végett” vegyenek részt a követek, mivel a kerületi ülések nem tarthatók „ollyas Törvényes Helynek, hol... leg érdekesebb Országos sérelmek orvosoltatása eszközöltethetne”; s ehelyett a városi tanácskozásokon jelenjenek meg, és ott mindent kövessenek el a városok elenyésztetett jogai védelmében. Utasítást kaptak a február 8-i tanácsi határozatnak megfelelően a követek az országos ülésen követendő eljárásra vonatkozóan is, s azt kiegészítették most azzal is, hogy törekedjenek egy olyan törvényjavaslat elfogadtatására, amely a városok egyenkénti szavazatjogának haladéktalan visszaállításáról rendelkeznék, mégpedig oly módon, hogy a városi küldöttek ezzel a joggal a folyamatban lévő országgyűlés hátralévő szakaszában is élhessenek már.269 A VÁROSI KÖVETEK AKCIÓJÁNAK BEFEJEZŐDÉSE ÉS EREDMÉNYTELENSÉGE A szegedi követeknek adott március 5-i utasítás ezen utolsó pontja megegyezett a negyedik rend képviselői túlnyomó részének elképzelésével, s találkozott Deák március 23-án megfogalmazott programjával is; a tanács állásfoglalása azonban elsősorban az electa communitas korábban ismertetett azon február 13-i javaslatát volt hivatva ellensúlyozni, amely javaslat az országgyűlési követválasztásnak, illetve az utasítások készítésének, valamint a követek esetleges visszahívásának addigi gyakorlatát kívánta gyökeresen megváltoztatni. A tanács elképzelése nyilvánvalóan az volt: ha sikerül az általuk javasolt törvényt elfogadtatni, a városon belüli hatalomgyakorlás kényes kérdésének feszegetést jó ideig el lehet majd odázni. Ennek lehetetlenségét azonban a negyedik rendnek az országgyűlésen részt vevő tagjai — amint ezt Buja- novics Vince ugyancsak március 23-án előterjesztett javaslata is bizonyítja — nem csupán felismerték, de el is fogadták, s erre már csak azért is rákényszerültek, mert ismételten rá kellett döbbenjenek: a kormánytól a várt segítséget nem kapják meg. Említettük, hogy a városi követek január végén abban is megállapodtak, hogy helyzetüket illetően egy újabb felségelőterjesztést készítenek. Ennek formábaöntésével Gaál Józsefet bízták meg. Gaál a március 18-i különtanácskozáson mutatta be a tervezetet, s azt a jelenlévők jóvá is hagyták, ám ismét csak szükségesnek mondották, hogy benyújtásához valamennyi városi követ hozzájáruljon. Egyidejűleg — nyilván a február 23-i vonatkozó határozatukkal is összefüggésben — egy újabb küldöttséget hoztak létre, s ez a nádort, valamint a főkancellárt is felkereste, és mindkét notabili- tást megkérte, hogy akciójukat támogassák. A nádor a kérés teljesítése elől nem zárkózott el, Reviczky gróf azonban a negyedik rendnek ezt az újabb lépését feleslegesnek minősítette; annál is inkább, mivel az előző évi folyamodványuk ügye sem zárult még le, s arra a válasz bármely pillanatban megérkezhet. A főkancellár azt is tudomására hozta a küldöttségnek, hogy az uralkodó válasza kedvező lesz, s az újabb folyamodvánnyal így csupán nyitott kaput döngetnének. A válasz azonban Reviczky ígérete ellenére sem ekkor, sem később nem érkezett meg.270 A negyedik rend küldöttei számára így nem igen maradt egyéb lehetőség, minthogy óvásuknak újra meg újra hangot adjanak, s követeljék jogaik visszaállítását. 869 Az utasítást, valamint a tanács tíz nappal később kelt kísérőlevelének fogalmazványát is 1.: uo. 8,0 Gárdonyi 111., Takáts 201. sk. 187
