Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

városi küldöttséget rendelt magához, és ígéretet vett tőlük arra vonatkozóan, hogy az adó kérdésében a kormányzat álláspontját támogatják. A városi követek ezt a főhercegnek megígérték; s a március 7-i konferenciájukon ezzel kapcsolatban határozatot is hoztak.263

Időközben a városi küldöttek akciójáról szóló tudósításokra mind több válasz érkezett Pozsonyba, s ezek egy része a kerületi ülések bojkottját fontosnak tartó városi követek számára igencsak kedvezőtlen volt: Lőcse és Debrecen után Késmárk, Pozsony, valamint Eesztercebánya városok magisztrátusai is arra utasították követeiket, hogy a kerületi üléseken vegyenek részt. Hasonló értelmű utasítást kapott március elején Vághy Ferenc is; s az akció híveinek ezek miatt érzett csalódását vajmi kevéssé ellensúlyozhatta Pest város tanácsának állásfoglalása, amely a város küldötteit a kerületi üléseken való részvételtől tiltotta el a leghatározottabban.264

Szeged város vezető testületéinek állásfoglalása

AZ 1836. ELEJI VÁROSI AKCIÓVAL KAPCSOLATBAN

Február 8-án Szeged város tanácsa is foglalkozni kezdett ezzel a kérdéssel, s úgy határozott: az aznapra összehívott elegyes ülésnek javasolni fogja, hogy a követeknek „kívánt utasításul az adattasson, miképpen a Kerületi ülésekben, a hol őket gúny és lealacsonyítás várja, többé meg ne jelenjenek, hanem a Városi Tanátskozásokban részt vevén az Országos Ülésekben szorgalmassan megjelennyennek”, s ott az úrbéri törvények kivételével „minden más per excerpta javallatba hozandó Törvények, mint a 4-ik rend kizárásával hozottak ellen ünnepélyesen ellent mondjanak.”265 Az elegyes ülés a tanács határozatát oly értelemben kívánta módosítani, hogy a követek, ha „a Városi Tanácskozásokban való részt vételt szükségesnek látandgyák, azokat meglátogatni el ne mulasszák, valamint szinte ha a szükség úgy hozza magával, hogy a kerületi Ülésekben is részt vegyenek, azokban is megjelennjenek”; Szilber Antal tanácsnok azonban tiltakozott az utasítás ilyetén módon való kétértelművé tétele ellen, mivel véleménye szerint az csak zavart okozna, s azt eredményezné, hogy a követek feladatukat nem lesznek kéjesek megfelelő módon ellátni, s mind magukat, mind a várost nevetségessé tennék. így aztán az elegyes ülés a tanács által javasolt utasítást fogadta el;266 a tanács viszont a február 13-i ülésen — ahol a követek 1836. január 31-i, 163. számú jelentését tárgyalták — úgy döntött: a követeknek „kívánt utasításul az irattasson meg, hogy a Városi Tanácskozásokat rendesen meg látogatván, a Kerületi Üléseket semmi esetre eine haggyák,ésha ezek a Városi Tanácskozásokkal egy időben tartattnának, akkor a Kerületi ülésekben jelennjenek meg inkább”;267 az utasítás elküldésével azonban egyelőre vártak, s a február 16-i levelükben csupán arról értesítették Hódyékat, hogy „a kerületi Gyűlések tekintetében kívánt utasítást... legközelébb megküldengyük”.268 Feltehető, hogy a kerületi üléseken való részvétel kérdésében mind a tanácson, mind a választott községen belül két irányzat állt szemben egymással, s az álláspontok egyeztetése meglehetősen hosszú időt vett igénybe. Mindenesetre tény, hogy február 8-a után 13-án, majd 16-án is összeült a két testület;

263 Ezekre 1.: uo. 1836: 770., Takáts 200. sk.

261 CsmL Tanácsi iratok 1836: 599., 1836: 770., Takáts 202.

265 CsmL Tanácsi jkv. 1836: 367.

266 CsmL Követválasztási iratok.

267 CsmL Tanácsi jkv. 1836: 403.

268 CsmL Tanácsi iratok 1836: 403.

186