Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
ségben maradt.260 A kérdés vitája a február 20-i megbeszélésen is folytatódott,261 ekkor azonban a kormányzat nyilvánvalóan megelégelte a városiak renitenskedését, s a nádor útján lépéseket tett az akció félbeszakítására. A fó'herceg február 22-én kihallgatásra rendelte magához Vághy Ferencet, s rajta keresztül utasítást adott egy bizottmány kinevezésére, amelynek a negyedik rend küldöttei nevében másnap jelentkeznie kellett nála. A küldöttséget — melynek Vághy, Havas, Mukits, Bujanovics, Markovits, Stajdacher, Gaál, Haske, valamint Nagy Mihály, Szatmárnémeti főjegyzője és második követe lettek a tagjai — hamarosan össze is állították, s az a mondott időben meg is jelent a nádornál; az ott történtekről azonban a városi követek hivatalos tájékoztatást nem kaptak, illetve a városi konferencia egyik elnöki tisztét betöltő Nagy Mihály a kihallgatás után összehívott megbeszélésen csupán annyit volt hajlandó közölni, hogy „a Fenséges Nádor Úr tudván a Városi Követek között történt meg hasonlást, a jó egyességet ajánlotta, a mi pedig egyebeket mondott Eö Fensége, azok egyes Követeket érdekelvén, az egész ... 4-ik Rendhez nem tartoznának”. Ez a szűkszavú és semmitmondó információ nyilvánvalóan nem elégítette ki a jelenlévőket, s márcsak amiatt is követelték a megfelelő tájékoztatást, mivel a bizottmány a nádor kívánságára „az egész 4-ik ... Rendnek neveiben küldetett ki”, s így a kihallgatáson elhangzottaknak szükségszerűen az egész polgári rendet érinteniök kellett. Ám a küldöttség többi tagjának beszámolója éppen nem tisztázta a helyzetet, mivel — mint Hódy és Gerencsér jelentették — „mindenik leginkább azon kifejezéssel, hogy Eö Fenségének beszéde, intése eötet nem illetné, tartsa azon inget az maga előtt, a kit érdekel”, kitért a kért felvilágosítás megadása elől. Annyit azonban a küldöttség néhány tagja még hozzátett, hogy a különtanács- kozások tartását be kellene szüntetni, tekintettel arra, hogy „az itten jelenlévő Városi Követeket 4-ik Rendnek mondani nem lehetne, holott eddig tsak itt volt a 4-ik Rend”, így pedig semmi értelme nincs az akció folytatásának. A továbbiak azután a küldöttség tagjainak már nem hivatalos jellegű közléseiből derültek ki; ezek szerint a nádor kilátásba helyezte, hogy ha a városok nem hagynak fel a kerületi ülések bojkottjával, az egész polgári rend elvesztheti kiváltságolt helyzetét; utasította azután a városok küldötteit, hogy az országos ülések munkájában kellő aktivitással vegyenek részt, majd keményen megrótta Bujanovics Vincét, mivel a kerületi ülésekről távozni nem akaró városi követtársait árulóknak bélyegezte, s hasonló okok miatt Antun Milin- koviéot is egyértelműen elmarasztalta. A kedélyek lecsillapodásával a városi követek úja hivatalos formában folytatták tanácskozásukat, s kimondták, hogy miután a főherceg csupán a városi követek viszálya miatt fejezte ki nemtetszését, ám „a 4-ik Rendnek egyik része el különözését nem kárhoztatta”, megkezdett tevékenységüket nem szakítják félbe, s határozatot hoztak arra vonatkozóan is, hogy ha nádor „a meg sértett egyes Követeket is” védelmébe veszi, nyilván nem fogja elhárítani magától, hogy „egy egész Rendet, melly törvényes Jussaitól el zárva és meg fosztva vagyon, hatalmas pártfogásával s Közben járásával szerentséltetni méltóztasson”, s így a fentiek érdekében küldöttséget menesz- tenek hozzá.262 Február 27-én azután valóban újabb megbeszélésre gyűltek össze a negyedik rend képviselői, s ekkor az adómegajánlással, valamint a nemesi testőrség költségeivel kapcsolatosan követendő politikájukról tárgyaltak. Különtanácskozásai- kat március első hetében is megtartották: feltehetően ezeken is az országgyűlés napirendjén szereplő témákkal foglalkoztak. Március 5-én azután a nádor egy újabb 260 Ezekre 1. Hódy és Gerencsér 1836. február 8-i jelentését: CsmL Tanácsi iratok 1836: 78., valamint Takáts 200. 281 A követek vonatkozó február 21-i jelentését 1.: CsmL Tanácsi iratok 1836: 599. 262 Uo. 1836: 738. 185