Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
elszállításáról ís intézkedhetett.241 Ugyanezen az ülésen tárgyalta egyébként a magisztrátus Heves-és Külső Szolnok megye június 26-án kelt átiratát is; ebben a megye rendei a csatornaügy támogatásáról biztosították Szeged városát. A tanács az átiratért meleghangú köszönőlevél küldéséről hozott határozatot.242 A pótlólag kinyomtatott példányok közben felérkeztek Pozsonyba; még a megfelelő időben ahhoz, hogy a kérdés országos ülési tárgyalása előtt szétosztásra kerülhessenek.243 Az augusztus 18-i országos ülésen azután Gerencsér János szerepelt az ügy előadójaként. Gerencsér azzal kezdte felszólalását, hogy a kerületi ülés határozatát, mely szerint javaslatukkal a kereskedelmi munkálat tárgyalása idején foglalkozik majd a törvényhozás, tudomásul veszi; utalt azonban arra, hogy már az 1723. évi 122. te. is kimondta hajózható csatornák építésének szükségességét, s ez is messzemenően igazolja Szeged város javaslatának hasznos és szükséges voltát. Fennáll azonban annak a veszélye, hogy megfelelő vizsgálatok hiányában a kereskedelmi munkálat tárgyalásakor sem foglalkozhat majd a javaslattal érdemben az országgyűlés, ezért egy a szükséges előmunkálatokat elvégző választmány kirendelése feltétlenül indokolt. Ennek a választmánynak egyik fő tennivalója az lenne, hogy kiderítse, „vallyon Szolnok vagy Szeged városa legyenek e azon pontok, mellyekben ezen nagy fontosságú és még nagyobb hasznú tárgy eszközöltethetne”, majd ennek alapján a leginkább megvalósítható tervet nyújtaná be az országgyűlésnek. A vitában elsőként felszólaló személynök a választmány kiküldését szükségtelennek mondotta, s a feladattal a Helytartótanács megbízását látta célszerűnek, a felszólaló megyei követek viszont — így Fekete István, Szluha Imre, Dubraviczky Simon, Kubinyi Ferenc főszolgabíró, 1835. július 10-től Nógrád megye második követe, Atzél Antal táblabíró, Arad megye első követe és Lónyay Gábor alszolgabíró, 1835. február 20-tól Zemplén megye második követe — a személynökkel szemben a választmány kiküldését mindenképp szükségesnek mondották; abban azonban már eltért a véleményük, hogy mi legyen a választmány tényleges feladata. Kubinyi és Lónyay — csakúgy, mint a vitában szót kérő városi küldöttek közül Haske Sándor, Marko- vics Antal, Gallé Menyhért és Bakos József, Trencsén város tiszti ügyésze és követe — a csatorna Pest és Szeged közti megépítése mellett szálltak síkra, Dubraviczky azonban ettől a megoldástól leginkább eltérve a Duna—Tisza csatorna megépítését illetően nem kivánt egyelőre pontos helymeghatározást, s a csatorna helyének végleges kijelölését a kiküldendő választmányra kivánta bízni. Lényegében ez volt Atzél Antal véleménye is; ezzel szemben Klauzál Gábor azt szorgalmazta, hogy a választmány mindenekelőtt a Pest—Szeged csatorna tervét tegye megfontolás tárgyává, a szolnoki lehetőséggel pedig csak ezen vizsgálat után foglalkozzék; s ha mindkét elképzelés megvalósíthatónak bizonyulna, „vizsgálja meg azt is, vallyon nem lehetne-e egy pontot találni, mallybe mind a két csatorna egyesítethetne”. Klauzál indítványát Hertelendy Miksa a legmesszebbmenőkig támogatta, s ő a maga részéről azt is szükségesnek látta, hogy a választmány a javaslatot már a következő országgyűlés elé beterjessze. A többség végül a Klauzál-féle javaslatot fogadta el; s a csupán ezzel a feladattal foglalkozó küldöttségnek a Hertelendy-féle kiegészítés értelmében azt is meghagyta, hogy a tervezetét „a jövő Ország Gyűlésére... el készítse”.244 Az országos ülés határozata után mind Szeged város tanácsa, mind a város követei azt látták legfontosabb feladatuknak, hogy a csatorna-ügy számára a főrendi tábla 241 CsmL Tanácsi jkv. 1835: 2035. L. még uo: Tanácsi iratok 1835: 1887. 242 CsmL Tanácsi jkv. 1835: 2036. 213 Erről 1. az augusztus 16-i követjelentést: CsmL Tanácsi iratok 1835: 2483. 244 Jegyzőkönyv XI. 374. skk. L. még az augusztus 27-i követjelentést is: CsmL. Tanácsi iratok 1835: 2520. 175
