Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

tagjait is minél nagyobb számban megnyerjék. Ennek érdekében a magisztrátus levélben, Hódyék pedig személyesen keresték fel a befolyásosabb főrendeket, akik az ügy érdemére nézve kedvezően nyilatkoztak; az előmunkálatok elvégzését azonban a sze- mélynökhöz hasonlóan — s az említett 1723. évi 122. te. vonatkozó rendelkezésére hivatkozva — ők sem az országgyűlés által kirendelendő választmányra, hanem a Helytartótanácsra kívánták bízni.245 A főrendi tábla augusztus 26-i ülésén azután valóban ilyen értelmű döntés született;246 a rendek azonban ragaszkodtak az augusztus 18-i határozatukhoz, s azt az uralkodó 1836. április 12-én kelt elutasító válasza után is fenntartották; ám ezzel csupán azt érték el, hogy a probléma a tárgyalt országgyűlésen végül is lezáratlan maradt.247 A kérdés az 1839—40. évi diétán ismét napirendre került, majd szerepelt az 1843—44. évi országgyűlésen is, s a megvalósításra vonatkozóan a törvényhozás mindkét alkalommal kedvező döntéseket is hozott; a kivitelezéssel kapcsolatosan felmerülő nehézségek, valamint a vasútépítési program előtérbe kerülése azonban egyre inkább elvonták az érdeklődést a csatorna építéstől, s az mindmáig megvalósulatlan maradt.248

A VÁROSI RENDEZÉS ALAPELVEINEK PROGRAMMÁ EMELÉSE

A Duna—Tisza csatorna terve az ország gazdasági életének fellendítését célzó elképzelések sorába tartozott; s láttuk: a negyedik rend képviselői erre a kérdésre minden lehető alkalommal visszatértek; sőt felszólalásaikból egy átfogó gazdasági reform-program körvonalai is kezdtek kibontakozni. A boltnyitási joggal kapcsolatos viták során a királyi városok gazdasági életét béklyózó feudális jellegű intézmények léte is több ízben szóba került, s a negyedik rend küldöttei ezek felszámolásának elen- gedhetetlenségét ugyancsak elismerték, illetve reményüket fejezték ki, hogy az olyannyira szükséges változtatások ezen a téren is mihamarébb realizálódni fognak. De a városok küldöttei nemcsak a szűkebben vett gazdasági jellegű reformok mellett foglaltak állást, hanem újra meg újra annak a véleményüknek is hangot adtak, hogy a városok igazgatási rendszere fölött immár valóban eljárt az idő, s ebben a vonatkozásban is elengedhetetlenek a reformok. Ám a negyedik rend küldöttei mindenképpen nehéz helyzetben voltak; s nemcsak azért, mert a városokon belül még elenyészőek voltak a változtatás szükségességét belátó és az azt igenlő politikai erők, még csak nem is azért, mert a kormányzat minden érdemi előrelépéstől a legmesszebbmenőkig elzárkózott, hanem elsősorban azért, mert a liberális eszmék terjedése ellenére — vagy talán éppen emiatt — a nemesség nagyrésze a feudalizmus egyre inkább kibontakozó válságát a feudalizmus intézményeinek erősítésével, s a nemesi előjogok gátlástalan kiterjesztésével vélte megoldhatónak. Érthető, ha ezzel a — nyugodtan mondhatjuk

216 Erre 1. az előző jegyzetben említett jelentést.

216 Iratok V. 174.

217 Ezekre 1.: Iratok V. 265., 306., VI. 6., VII. 163. skk., 352., 562. sk., 688., Jegyzőkönyv XI. 490., XII. 283., 432., XIV. 140., 200., 252., 261., 293.

248 Reizner 1884. 54., 90., 92. skk., Reizner 1899—1900. II. 54., ül. 51. L. még ezzel kapcsolatban Kecskemét város egy 1847-ben kelt kérelmét, amelyben a kecskemétiek a város szabad királyi városi rangra emelése érdekében keresték meg a nemrég nádorrá választott István főherceget, s amelyben kérelmük indokaként többek között azt is említik, hogy a város „az újabb országos intézkedések, Tisza szabályozás és a középponti vasúttal leendő egybe kapcsoltatása által kedvezőbb jövendőre számolhat”. A kecskemétiek a Pest—Szeged-csatorna létesítésének korábban lelkes támogatói voltak; ennek említetlenül hagyása kérelemlevelükben egyértelműen bizonyítja, hogy a csatorna terve a 40-es évek második felében végérvényesen lekerült a napirendről (OL Közpolgári iratok 1847: 1367).

176