Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
az 1835. szeptember 11-i országos ülésen ugyancsak Haske, valamint Kritske József nyilatkoztak hasonló értelemben, az ugyanakkor felszólaló Dienes és Vághy viszont csupán a választójognak a házatlan zsellérekre való kiterjesztése ellen tiltakoztak. Sopron város követe expressis verbis is utalt a szóbanforgó kérdésnek a városok igazgatási problémájával való szoros összefüggésére, majd a Reform Bili rendelkezéseinek végrehajtásával kapcsolatos, folyamatban lévő vitákra hívta jel a figyelmet, s azok eredményeinek a hazai viszonyok között is alkalmazható megoldásaira mutatott rá, és végül kijelentette: a választójogot csupán a „más kenyéren élőktől”, és a „kóborlóktól” kívánja megtagadni. Véghy nyilatkozata — bár nagyon áttételesen — lényegében messzemenő engedményeket tartalmazott a városok igazgatási rendszerének demokratizálását illetően is; ám sem ez, sem Gallé Menyhértnek, Kisszeben főjegyzőjének és követénék a rendek javaslata mellett történő állásfoglalása nem akadályozta meg, hogy a negyedik rend küldötteivel vitába szálló Deák, Balogh János és Beöthy Ödön, Bihar megye tábla- bírája és első követe, nyíltabb vagy burkoltabb formában ne vessék városi követtársaik szemére, hogy csupán merő önzésből és hatalomféltésből kívánják megakadályozni a falusi lakosság széles rétegeit az őket mindenképpen megillető politikai jogok gyakorlásában.109 A vita eközben a rendek és a főrendek, illetve a rendek és az udvar között változatlan hevességgel folyt tovább; végül az 1835. október 28-i rescriptumban az uralkodó beleegyezését adta, hogy a házatlan zsellérek azokban a helységekben, ahol a korábbiakban már rendelkeztek ezzel ajoggal, az elöljárók választásában továbbra is részt vehessenek, ám kikötötte azt is, hogy a megalkotandó törvény hatálya alól azok a helységek is ki kell maradjanak, ahol addig az elöljárók választása valamilyen privilégiumon alapult.110 Az udvar által javasolt ezen megoldás —■ amint erre az 1835. november 3-i kerületi ülésen Fekete István, Klauzál Gábor és Marczibányi Antal táblabíró, Terencsén megye második követe, az 1836. március 18-i kerületi ülésen pedig Deák Ferenc rámutattak — nem is annyira a községek igazgatása szempontjából volt jelentős, hanem azért, mert a kormány ily módon kívánta megerősíteni azt a választási szisztémát, amelyet — mint Deák mondotta — „a királyi városoknak annyiszor, s olly méltán rosszallóit typusa szerint csak valamelly electa communitas” gyakorolt.111 A rendek márcsak ezen utóbbi ok miatt is elvetették az uralkodó által kínált megoldást,112 s ezt az álláspontjukat a tárgyban kelt újabb, 1836. április 18-i resolutió113 után is fenntartották. A vita ebben a kérdésben végül is a konzervatív erők részleges vereségével zárult: a községek igazgatásáról szóló 1836. évi 9. te. a liberálisok által követelt elveknek megfelelően nyerte el végleges formáját.114 * 109 Jegyzőkönyv XI. 429. skk.; KLÖM V. 41. skk. A Reform Bili, amelyről Vághy beszélt, és amely hosszadalmas politikai küzdelmek után 1832-ben emelkedett törvényerőre, viszonylag széles rétegek számára biztosította a választójogot Angliában, s egyúttal a modern értelemben vett népképviseleti kormányzati szisztéma bevezetéséről is rendelkezett. A törvény megvalósítása során Lord John Russell, az akkor ellenzékben lévő liberlis (whig) párt vezére, 1835-ben javaslatot nyújtott be a parlamenthez a választójognak a városi polgárság egészére való kiterjesztése érdekében. A javaslat körül kemény harcok folytak az alsóház és a Lordok Háza között; az eredmény végül olyan értelmű kompromisszum lett, amely a választói jog gyakorlását meghatározott vagyoni szinthez kötötte. 110 Iratok V. 313. skk. 111 KLÖM V. 203., illetve uo. V. 570. 112 A vonatkozó, 1836. április 13-i feliratot 1.: Iratok VII. 359. skk. 113 Uo. VII. 452. sk., az erre adott válaszfelirat olvasható: uo. VII. 570. sk. 114 A jobbágyközségek igazgatásával kapcsolatos javaslat vitája az ismertettnél természetesen sokkal szerteágazóbb volt, s a szabad királyi városokkal való kapcsolat problematikája az említett vonatkozásokon túl is jelentkezett; a kérdés részletes tárgyalása azonban itt nem lehet feladatunk. A probléma részletesebb kifejtésére A városi kérdés az 1832—36. évi országgyűlésen címen tervezett tanulmányunkban teszünk kísérletet. 144
