Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
hamarosan befejezi működését — a felterjesztését „elmarasztalhatónak” vélik. A tanács azonban 1836. január 26-án úgy határozott, hogy a folyamodványt igenis szükséges benyújtani az uralkodóhoz.66 A felségfolyamodvány felterjesztése ellen és mellett történő' állásfoglalás merőben akadémikus jellegű volt, hiszen átadása az uralkodónak 1835. augusztus 23-án már megtörtént, s ezzel a vitatkozó felek nyilván tisztában is voltak, a tanács január 26-i határozata így csupán újabb figyelmeztetés volt az electa communitas számára; a választott község azonban most változatlan lendülettel indított újabb rohamot célkitűzésének realizálására. Erre az adott lehetőséget, hogy az országgyűlés a végéhez közeledvén megszaporodtak Hódy és Gerencsér jelentéseiben a városok diétái jogállására, illetve a városok helyzetének javítása érdekében tett erőfeszítések eredménytelenségére vonatkozó utalások. Az electa communitás az 1836. február 13-i ülésén foglalkozott ezzel a kérdéssel, s ekkor — újra csak arra hivatkozva, hogy a negyedik rend ezen lehetetlen és méltatlan helyzetének megváltoztatását a megyei követek a városokban szokásos követválasztási rendszer miatt utasítják el — úgy határozott: felkéri a tanácsot, hogy a város küldöttei még a folyamatban lévő országgyűlésen kapjanak utasítást: indítványozzák „miképpen egy törvény czikkely hozattassék az eránt, hogy addig még az Ország Gyűlése a Szavazatok minéműségére nézve rendes íttetni fogna, elhatároztassék, hogy már a jövő Ország gyűlésére a Szabad Kir. Városoknak Követjeik az egész Városi Közönség által választassanak, és Követeknek minden a hazai törvényekben és dolgokban járatos értelmes Tanácsbéliek vagy esküdt Polgárok folyamodhatván, azok közül a Városi Közönség szabadon Voksok többségével választhasson, nem különben a Követeknek utasításaik is a T. Tanátsnak és Városi Közönségnek elegyes üléseikből szinte Voksok többségével adattatván, azoknak vissza hívások is tsak elegyes ülésben határoztathassék el”.67 A tanács március 4-én tárgyalta meg a választott község előterjesztését, s rendkívül indignáltan utasítva el azt az állítást, hogy a városok a követek választásának addigi szisztémája miatt kerültek az országgyűlésen hátrányos helyzetbe, kimondta, hogy „e Tanács továbbá is százados Igazaihoz ragaszkodva azt az egész Városi Közönséggel megosztani a mint nem fogja, úgy a megosztást veszélyesnek és tzélaránytalan- nak is tartya, annál fogva a Nemes Választott Községnek ezen nyugtalanító indítványa helytelennek magyaráztatik”.68 A tanács ebben a határozatában immár közvetlen s fenyegető felhangoktól sem mentes formában fogalmazta meg elutasító álláspontját; a közte, s a választott község között a hatalomban való nagyobb részesedésért folytatott küzdelem azonban — mint később erre a kérdésre is még visszatérünk — ezzel a fejleménnyel korántsem zárult le: folytatódott az országgyűlés még hátralévő heteiben, s változatlan erővel lángolt fel újra meg újra az országgyűlés bezárását követő időszakban is. Az ORSZÁGGYŰLÉSI TÁRGYAK SORRENDJÉNEK PROBLÉMÁJA Az országgyűlésen zajló eseményekre visszatérve mindenekelőtt az országgyűlési tárgyak sorrendjével kapcsolatos, az 1832. december 27-i kerületi ülésen kezdődő vitáról kell említést tennünk. Közismert, hogy az uralkodó vonatkozó leirata — taktikai okokból — az úrbéri javaslatokat kívánta első helyen tárgyaltatni, ugyanakkor 136 “ CsmL Tanácsi iratok 1836 : 249. •’ CsmL Vál. község jkv. 1836: 32. •8 CsmL Tanácsi jkv. 1836: 659.