Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
a megyei követek túlnyomó többsége, köztük a liberális pártállású nemesi politikusok nagyobb része is, a kereskedelmi munkálat első helyen való felvételét látta mindenekelőtt szükségesnek. A kérdés részletes tárgyalása itt nem lehet feladatunk; tény az, hogy a liberális megyei követek viszonylag hamar felismerték az uralkodó javaslatának elutasításában rejlő veszélyeket; s az 1833. január 12-i országos ülésen, — bár minimális többséggel —, a rendek az urbariale első helyen való felvétele mellett fog- jaltak állást.69 Ez a lépés a kormány taktikázásával szemben ugyancsak taktikai jellegű volt; ugyanakkor az is tény, hogy jónéhány megye — így Bars, Tolna, Baranya, Moson, Heves, Arad, Temes, Zólyom, Verőce és Pest — követei, ha közülük néhányan különféle feltételeket szabva is, de a jobbágyság helyzete rendezésének elsőbbségét a probléma fontossága miatt szorgalmazták már az első pillanattól fogva. Az 1832. december 27-i kerületi ülésen a városi küldöttek nevében felszólaló Vághy, Havas, valamint Kritske József, Lőcse város főbírája és követe ugyancsak az úrbéri javaslatok első helyen való felvétele mellett foglaltak állást. Kritske azzal indokolta ennek szükségességét, hogy „a propositok tartalma az Országba nyilvánossá lévén, ha legelői fel nem vétetik, azon véleményt fogja gerjeszteni, hogy a Kormány segíteni kívánt a népen, de az Urak, bár provocálva voltak is, ellenkeztek”; Vághy pedig azzal érvelt, hogy a jobbágyság az ország lakosságának „legszámosab Classis”-a lévén, csupán emiatt is indokolt elsősorban az ő problémáival foglalkozni; de azért is, mert ezen osztály helyzetének rendezése valamennyi kérdés rendezésének — éppen a jobbágyság számaránya következtében is — nélkülözhetetlen előfeltétele.70 Vághy és Kritske ezeket az érveket az 1833. január 11-i országos ülésen megismételték, más városi követek viszont arra mutattak rá, hogy a kereskedelmi munkálat tárgyalásának elhalasztása elsősorban az ő közvetlen érdekeiket sérti, de ez véleményük szerint nem lehetett szempont akkor, amikor a társadalom legelesettebb rétegén kellett minél előbb segíteni. A negyedik rend képviselői ugyanakkor abból sem csináltak titkot, hogy „a földművelő állapotja helyes” elintézésétől a kereskedelmi forgalom nagyarányú felélénkülést is várják, s Gyurkovics György tanácsnok, Pozsony város első követe arra is felhívta a figyelmet, hogy az úrbéri viszonyok törvényes szabályozásának eredményeképpen létrejövő „személy és vagyonbeli biztonság nélkül” a gazdasági élet fejlesztése kegyes óhaj marad csupán.71 A VÁROSI KÖVETEK ÉS AZ ÚRBÉRI KÉRDÉS A városi követeknek az úrbéri kérdésekkel kapcsolatos álláspontját frappánsan foglalta össze Nagy Benedek tanácsnok, Buda város első követe egy 1834. június 7-én kelt jelentésében, amelyben arról tájékoztatta megbízóit, hogy a negyedik rend küldöttei azért függesztették fel azidőtájt országgyűlési jogállásuk miatti tiltakozó akciójukat, mert ez „az Úrbéri rendelkezéseket akadályozta volna”72, majd ugyanő az 1835. november 26-i országos ülésen arról beszélt, hogy a városok országgyűlési helyzete miatt érzett keserűségét „az úrbéri tárgyak alkotása, mellyben a hazának legszámosabb lakosai a Törvények oltalma alá jótékonyosan helyheztettek”, nagy6* A kérdés összefoglaló ismertetését 1.: Horváth I. 309. skk., valamint Sándor 65. skk.; az 1833. január 12-i ülésről 1.: Jegyzőkönyvi. 85. skk., KLÖM I. 96., 99. sk., 104. 70 Az 1832. december 27-i kerületi ülésről 1.: KLÓM I. 38. skk., 44. skk. L. még a szegedi követek 1833. augusztus 18-i jelentésének mellékletét, illetve az 1833. január 4-én kelt jelentésüket: CsmL Tanácsi iratok 1833: 2547, illetve 1833: 158. 71 Jegyzőkönyv I. 46. KLÖM 1. 94. sk. 78 BFL Buda Országgyűlési iratok. 137
