Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
Merész elhatározás volt ez, s így érthető, hogy Szeged város követei ezen „végső ... és talán nem is tanácsos” lépés megtétele előtt utasítást kérnek küldőiktől, s megragadják ekkor arra is az alkalmat, hogy a városok jogállásával kapcsolatos, általánosságokban mozgó utasításuk helyett konkrét eligazításért folyamodjanak. A tanács tagjait azonban — úgy tűnik — ez a probléma igen kevéssé érdekelte, s ezért a január 25-én tartott ülésükön „kikért utasítással” azt javasolják a követeknek, hogy „a kör- nyülállásokhoz képest magukat ahhoz, mit a többség igazságosnak s czélerányosnak találand, tartani igyekezzenek”.48 Szeged város tanácsának ÉS VÁLASZTOTT KÖZSÉGÉNEK KÜZDELME A HATALOMBAN VALÓ NAGYOBB RÉSZESEDÉSÉRT A tanács közömbösségével szemben a választott község kezdettől fogva nagyfokú érdeklődést mutatott a negyedik rend országgyűlési jogállásának problémája iránt, s ezt a kérdést, valamint a saját, részben már ismertetett aspirációit igen kiváló taktikai érzékkel egybe is kapcsolta. A követválasztásban történő résztvételre irányuló kérelme elutasítása után a követeknek adandó pótutasítások készítésében való közreműködés lehetőségének megszerzésére indított 1833 elején akciót; kérve a tanácsot, hogy ezen cél érdekében a követjelentéseket megtekintésre megkaphassa. A követjelentések megtekintésére vonatkozó igényét az electa communitas annál is inkább jogosnak érezhette, mert bár Hódyék csak a tanácsot szólították meg jelentéseik elején, szövegközben a tanács mellett a választott községet is minden alkalommal következetesen megemlítették.49 A tanács április 27-én tárgyalta a választott polgárok kérelmét, s azzal az indokkal, hogy az electa communitas „emberi emlékezetet haladó időtől fogva” sem az országgyűlési követek választásában, sem az utasítások készítésében semmiféle befolyással nem rendelkezett, s ez az igény „a Törvények lelkében nem is alapítthat- ván”, azt mint teljesíthetetlent, elutasította.50 * Nem egészen egy hónappal később azonban, a május 9-i követjelentést tárgyalva a tanács olyan értelmű határozatot hozott, hogy a „Jelentés tudomásul vétetik, s a választott községgel is közöltetik”.61 Ez természetesen nem jelentette a választott község pótutasításokkal kapcsolatos igényének elismerését, az viszont tény, hogy ettől kezdve a jelentéseket a tanács minden alkalommal megküldte ennek a testületnek. Sajátos viszont az, hogy 1836-ban — jóllehet a követek jelentéseiket a megszokott módon címezték —, az április 12-i tanácsülésen olyan értelmű határozat született, mely szerint „a Tanáts részéről több ízben lett felszóllítás s illetőleg meghagyás ellenére is e jelen utasításnak is nem egye- nessen e Tanátshoz lett címzete kedvetlenül vétetik”.52 A városi követek 1833. januári akciójának eredménye nem ismeretes; az ország- gyűlést azonban egyetlen város küldötte sem hagyta el, ugyanakkor minden alkalmat megragadtak, hogy országgyűlési jogállásukkal kapcsolatos elégedetlenségüknek hangot adjanak. Az első nagyszabású demonstráció ez ügyben az 1833. március 9-i országos ülésen zajlott le, amikor a rendek a királyi előadások tárgyában keletkezett 48 CsmL Tanácsi iratok 1833: 235. 48 A választott község vonatkozó kérelmét 1.: CsmL Vál. község jkv. 1833: 40. 50 CsmL Tanácsi jkv. 1833: 1203. 61 CsmL Tanácsi iratok 1833: 1404. 68 Uo. 1836: 1124. 132
