Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
főrendi válaszra adandó üzenetükről tárgyaltak. Az ellenzéki pártállású követek ekkor törvényellenesnek minősítették az uralkodónak azt az eljárását, hogy az 1830. évi 6. te. rendelkezései ellenére az 1831. október 2-ára kitűzött országgyűlést a kolera- járványra történő hivatkozással elhalasztotta. A városi követek az ezen kérdés miatt kibontakozó vitába kapcsolódtak be, azzal, hogy ha az uralkodó eljárása törvény- ellenes volt, nem kevésbé törvényellenesek a városok országgyűlési jogállásában az utóbbi néhány évtizedben a harmadik rend praktikái miatt bekövetkezett változások sem.53 Újabb nagyszabású demonstrációra az 1833. július 29-i, majd az augusztus 21-i és 26-i országos üléseken került sor annak következtében, hogy az ellenzéki pártállású követek kifogásolták azt a módot, ahogyan a személynök az egyes határozatokkal kapcsolatos alsótáblai többséget megállapította. A városi követek mindhárom alkalommal óvást jelentettek be amiatt, hogy az elnök „a Városokat nem számollya, hanem számíttya”; eredményt természetesen annak ellenére sem értek el, hogy követelték : tiltakozásukat a naplókönyvbe is vezessék be.54 Hasonló jellegű akciók azonban a későbbiekben is újra meg újra előfordultak, s különösen is kiéleződött a helyzet 1833. decemberében, amikor a törvényszékekről — köztük a városi bíróságokról — szóló operátum kerületi üléseken való tárgyalása került napirendre. Az 1833. augusztus 21-i és 26-i eseményekről Szeged város követei részletesen beszámoltak küldőiknek,55 mint ahogy a későbbi fejleményekről is minden részletre kiterjedő alapossággal tájékoztatták a város vezető testületéit. Feltételezhető, hogy a városi bíróságokkal kapcsolatosan felmerülő, a városok legalapvetőbb érdekeit érintő problémák indították Szeged város választott polgárait arra, hogy 1834 elején ismét síkra szánjanak a város politikai életébe történő érdemi beleszólásuk biztosítása végett. Mindenesetre az 1834. február 1-én tartott ülésükön arra való hivatkozással kérik a tanácstól, hogy a pótutasítások készítésében részt vehessenek, mert újra és újra arról kellett értesülniük Hódy és Gerencsér jelentéseiből, hogy „a Városi Követek a szavazási jogban némű néműképpen korlátoltatva vágynak, s ezen jogaik sérthetett- len fenntartása” érdekében tett lépéseik mindaddig eredménytelenek maradtak. De ez érthető is, hiszen „a Városi Követek megbizottyaiknak [így!] nyilvános utasítások nélkül hathatós lépéseket az Ország Gyűlésén tenni sem lehetne”, ám a városok kül- detteinek utasításaival kapcsolatban joggal merül fel az a vád, hogy ezek „nem az egész Várostól, hanem tsak egy kis részetskéjétől” erednek, s emiatt nem „törvényes hatásúnak” és nem is lehetnek azok. Ezen csak úgy lehet véleményük szerint segíteni, ha „ezen V. Község is a Tettes NS Tanátsal mint a NS Várost tsak összvesen véve képezhető vei együtt az ... adandó szükséges utasítás kimunkállásában részt vevői béfolyással lehessen”. Gyakorlatilag ezt úgy látják megvalósíthatónak, hogy egy, a tanács és a választott község tagjaiból álló vegyes küldöttség dolgozná ki az utasítások tervezetét, jóváhagyásuk pedig a két szerv együttes ülésén történne.56 A tanács a választott községnek ezzel a kérelmével február 24-én foglalkozott, s úgy határozott, hogy „a Városi Privilégiumok és az érdemhez tartozandó iratok megvizsgálása után ezen kéréshez alkalmaztatott véleményes jelentés” készítésére Lengyel Pál tanácsnok, Miskolczy István aljegyző és Aigner Ferdinánd tiszti alügyész részvételével egy szűkebbkörű bizottságot nevez ki.57 53 Jegyzőkönyv I. 276. skk. 54 Ezekről az ülésekről 1.: Jegyzőkönyv II. 367. skk., III. 256. skk., 363. skk., illetve KLÖM I. 608. skk., n. 82. skk., 108. skk. 55 CsmL Tanácsi iratok 1833: 2678. 56 CsmL Vál. község jkv. 1834: 26. A tanács és a választott község közti küzdelemmel kapcsolatosan néhány adalékot Miklós József is közöl; ezeket 1.: Miklós 77. skk. 67 CsmL Tanácsi jkv. 1833: 486. 133
