Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)

Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen

és első követének, a városiak egyik vezérszónokának46 részben történeti példákra, részben az igazságosságra és méltányosságra hivatkozó tiltakozása ellenére sem sikerült a negyedik rend képviselőinek eredményt elérniök. Törekvésünket a liberális megyei követek közül is csak Andrássy György gróf, Torna megye első követe, valamint Csapó Dániel és Bezerédj István, Tolna megyei követek támogatták, s így — mint Hódyék jelentették — „a voksok többsége miatt e Tárgy oda vitetett ki, hogy ezen kivánattya és Kérelme a Királyi Városoknak tsak akkor fog eldöntetni, a midőn majd ugyan a Városoknak újabbi szerkesztése, s Coordinatioja eránt annak üdéjében és Rendgye szerént a dolog elő vétetend”. „Mi városiak ezen nem nagy Örömmel nyugodtunk meg” — tették ehhez hozzá a jelentés írói —; s annál is kevesebb okuk lehetett a megnyugvásra, mert a rendezés időpontja a legteljesebb mértékig bizonytalan volt számukra.47

így aztán jogaik biztosítása érdekében a városi követek haladéktalanul a tettek mezejére léptek: különtanácskozásra gyülekeztek össze a pozsonyi városházán, s határozatot hoztak egy bizottság kiküldéséről, amely bizottságnak az volt a feladata, hogy a nádornál is és a személynöknél is sürgessék a városok egyenkénti szavazatának védelmezését, illetve visszaadását; továbbá, hogy felkérjék a diéta elnökét és alelnökét a városok küldötteivel szemben ellenséges országgyűlési ifjak megfékezésére. Számítottak azonos arra, hogy akciójuk az említett főméltóságoknál nem jár majd sikerrel; s arra is, hogy az előző országgyűlés alkalmával készített, a városok diétái jogállását érintő felségfolyamodványuk továbbra is felelet nélkül marad; ezért a bízott: ágot arra is felhatalmazták, hogy „a negyedik Statusnak megsértett Jussairól egy diplomatica írást Tegyen”, amelyet aztán a negyedik rend valamennyi követe által aláírva az országgyűlés elé terjesztenek: kérve a beadvány jegyzőkönyvbe vételét, s azt is, hogy a városi követeket egyetemlegessen mentsék fel tarthatatlan helyzetük miatt az ország- gyűlésen való részvétel kötelezettsége alól.

46 Vághy Ferenc 1811-től kezdve valamennyi országgyűlésen képviselte városát, s részben emiatt is érthető, hogy a városi követek között vezetőszerepet töltött be. Korábban egyébként Wagner volt a vezetékneve, s a tárgyalt országgyűlésen is még ezen a néven jelentkezett; névmagyarosítási kérelmére azonban éppen az országgyűlés első napjaiban érkezett meg az engedély. Vághy ugyanakkor nemességet is kapott. Köztiszteletben álló, s országosan ismert férfiú volt, amit az is bizonyít, hogy tagja volt a Tudományos Akadémia igazgatóságának is. Később a polgármesteri tisztet töltötte be Sopronban. Mellette Pest város első követe, a később oly dicstelen politikai pályát befutott Havas József tanácsnok játszott még vezető szerepet a városok küldöttei között. Kölcsey mindkettőjüket jól ismerte, s igen jó véleménnyel volt róluk; Havas szereplésével kapcsolatos feltételezése azonban a tényeknek semmiképpen sem felel meg. A Pest városi követ nyilvánvalóan nem amiatt mert és tett „többet”, „mint a városiak ez ideig mertek és tettek”, mivel a tanács ellenkezését legyőzve őt a választott polgárság küldte ki követnek; sokkal inkább az ekkor még a liberalizmus felé hajló politikai felfogása miatt s talán azért is, mert az ország legnagyobb, s mind jelentősebb gazdasági, társadalmi és kulturális szerepet betöltő városának volt a küldötte. (Vághy és Havas jellemzését 1.: Kölcsey II. 436. Országgyűlési napló, 1833. január 30-i bejegyzés.)

47 Az 1832. december 22-i ülésről I.: KLÖM I. 20. skk.; Hódy és Gerencsér vonatkozó — 1832. december 24-i és 1833. január 16-i — jelentéseit 1.: CsmL. Tanácsi iratok 1833: 16., 1833: 235. Vö.: Kölcsey II. 358. — Országgyűlési napló 1832. december 22-i bejegyzés. Az ülésrend megváltozásáról, illetve az ülésrenddel kapcsolatos problémákról 1. Kérészy 28. skk., 49. sk., Ereky II. 10. sk., 161., 310. Arra vonatkozóan, hogy a városi követek valóban nem kerültek hátrányos helyzetbe az ülésrend megváltozása miatt, eléggé egyértelmű bizonyíték Nagy Benedek és Koleda András Buda városi követek 1833. január 20-i jelentése, amelyben arról tájékoztatták küldőiket, hogy „a 4. statusnak követ- jei e módosítással nyertének”. (Jelentésüket 1.: BFL Buda Országgyűlési iratok.) Ez azonban nem akadályozta meg a városi követeket abban, hogy jónéhány alkalommal ne tiltakozzanak még az ülésrenddel kapcsolatos intézkedések miatt, így többek között a 1833. január 19-i, az 1835. július 11-i, valamint az 1836. január 16-i országos üléseken. (Ezekre 1.: Jegyzőkönyv I. 105., XI. 47. sk. XIII. 286., illetve KLÖM I. 105. sk., IV. 567., V. 396.)

131