Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
A VÁROSI KÖVETEK FELLÉPÉSE AZ ORSZÁGGYŰLÉSEN JOGÁLLÁSUK RENDEZÉSE ÉRDEKÉBEN Az uralkodó 1832. december 16-ára hívta össze az országgyűlést, Hódy és Gerencsér december 14-én érkeztek Pozsonyba, ahol tisztelgő látogatást tettek a sze- mélynöknél, Mérey Sándor Somogy megyei főispánnál,44 45 majd a már a városban tartózkodó főrendeknél, akiket — más városi követekhez hasonlóan — felkértek „mind a mi, mind a többi Királyi Városok előfordulható dolgait, és egyébb Igazait védelmezni és pártfogolni”, amit a meglátogatott főrendek „a legkegyelmesebben meg is ígértek”. Időközben az országgyűlés apparátusa is mozgásba lendült: december 17-én a megyei követek előkészítő konferenciájukra gyülekeztek össze; december 19-én előbb kerületi, majd országos ülést tartottak, december 20-án pedig az uralkodó személyes részvételével, s fényes külsőségek között az országgyűlés ünnepélyes megnyitására is sor került. A megnyitással kapcsolatos ünnepélyes aktusok egyike volt a tárnoki városok követeinek a tárnokmester vezetésével az uralkodópárnál tett látogatása, melynek során a városok küldöttei a legfelsőbb helyről is ígéretet kaptak törekvéseik legteljesebb mértékű támogatására.46 A negyedik rend képviselőinek azonban nagyon hamar a számukra igencsak kedvezőtlen realitásokkal kellett szembenézniük; éspedig — mint korábban említettük — már a december 22-i kerületi ülésen; részben a naplókönyv felülbírálatával kapcsolatban, részben az alsótáblán bevezetni szándékozott új ülésrend következtében. Láttuk, hogy a megyei követek milyen indokokkal utasították el a városok küldötteinek a napló ellenőrzésében való közreműködését; az ülésrend megváltoztatása viszont azért volt sérelmes a városi követek számára, mert attól tartottak: annyira messze kerülnek az elnöki asztaltól, hogy szólásra jelentkezésük észrevételen marad, s ha netán valamelyikük kapna is szót, „az ottan lévő Ifjúság lármájától” felszólalásukat senki sem értené meg. Ezt pedig a többi városi küldöttel együtt Hódy és Gerencsér annál is inkább veszedelmesnek látták, mert úgy érezték: „a Tekintetes harmadik Státus egészen megvetnén a negyediket” voltaképpen arra törekszik, hogy „a Városi Követek tsak akkor szólhassanak, ha a tekintetes harmadik Statusból már senki sem szól, így pedig általuk a kérdésben lévő tárgy el döntettvén, a városiak minden Voks nélkül maradnak”. A negyedik rend küldötteinek az ülésrenddel kapcsolatos félelme indokolatlannak bizonyult, a felszólalások sorrendje tekintetében pedig már az 1830. évi országgyűlésen megszűnt az a gyakorlat, hogy a városi követek csak a megyei követek után szólalhattak meg; ettől kezdve már jelentkezésük sorrendjében, a megyei küldöttekkel vegyesen kaptak szót, s nemcsak az országos, de a kerületi üléseken is. A naplókönyv cenzurálásával kapcsolatban azonban, Vághy Ferencnek, Sopron város főbírójának 44 Mérey, aki személynöki méltósága következtében az országgyűlés alelnöke és az alsótábla elnöke volt, az utóbbi minőségében meglehetősen taktikátlanul járt el, s ezzel mind az ellenzék, mind az udvar neheztelését kiváltotta, így a személynöki székből hamarosan távoznia kellett. Utóda Somssich Pongrác alnádor, Baranya megye főispánja lett, aki 1833. június elején kapta meg személynöki kinevezését és ezzel az alsótábla elnöki tisztét. Somssich kinevezését a liberális megyei követek is támogatták, mert a reformok legalább mérsékelt híveként ismerték őt; de hamarosan csalódniok kellett: Somssich az alsótábla elnökeként az udvar reformellenes politikája egyik legkövetkezetesebb exponensének bizonyult. Somssich kinevezéséről részletesen 1. Hódy és Gerencsér 1833. június 13-án kelt jelentését; CsmL Tanácsi iratok 1833: 1847. 45 Ezekre 1.: Jegyzőkönyv I. 1. skk., Iratok I. 1. skk. KLÖM I. 11. skk., valamint Hódy és Gerencsér már említett december 24-i jelentését: CsmL Tanácsi iratok 1833:16. 130
