Tanulmányok Csongrád megye történetéből 13. (Szeged, 1988)
Szőcs Sebestyén: Szeged város követei az 1832–36. évi országgyűlésen
Az irat szerzője bevezetésként a bíróságok tevékenységére vonatkozó elvi álláspontját fogalmazza meg, s mindenekelőtt a peres eljárás meggyorsításának, valamint a tárgyalások nyilvánosságának szükségességét hangsúlyozza; leszögezi, hogy az ítélkezésnek az érvényben lévő törvényeken kell alapulnia; szól az ítéletek indoklásának elengedhetetlenségéről, s végül arról, hogy az ügyben érdekelt fél bíró, illetve a bíróság tagja nem lehet. Ezután a regnicoláris bizottság munkálatát pontról pontra végigkövetve elsőként is az úriszékek megszüntetése mellett foglal állást — erre a kérdésre egyébként a megfelelő helyeken újra meg újra visszatér —; majd a városi bíróságokról szólván egyetértését fejezi ki az operátumban foglaltakkal, de szükségesnek tartja annak egyértelmű, minden lehető félreértést kizáró meghatározását, hogy a városi törvényszékek mely esetekben illetékesek a városokban lakó nemesek ügyeiben, akkor is, ha a szóbanforgó nemesek nem tesznek arra vonatkozóan nyilatkozatot, hogy a városi bíróságokat elfogadják ügyeikben jogszerűen eljáró fórumoknak. A városi törvényszékekről történő fellebbezés kérdését érintve síkra száll a tárnokszék, mint a városi perekben illetékes külön fellebbviteli bíróság fenntartása mellett; a szentszékek esetében pedig szükségesnek tartja, hogy azok szervezetéről és működéséről az országgyűlés rendelkezzék. A perrendtartás egyes kérdéseire kitérve a peres eljárás meggyorsítása érdekében javasolja, hogy a vasár- és ünnepnapok, valamint a farsang utolsó hete kivételével a törvénykezési szünetek szűnjenek meg; s szükségesnek tartja a gyorsítás érdekében azt is, hogy fellebbezésre csak birtokon belül legyen lehetőség. Hangsúlyozza annak fontosságát is, hogy a végrehajtás biztosítására megfelelő intézkedések történjenek; s ezt a javaslatát a hitelélet fejlesztésének szükségességével indokolja. De a gazdasági tevékenység előmozdítása érdekében tartja elengedhetetlennek a végrendelkezési jog kiterjesztését csakúgy, mint az ingó és ingatlan vagyon mibenlétének az addiginál szabatosabb és a valóságnak inkább megfelelő meghatározását is. Elsősorban gazdasági szempontok vezetik a vélemény szerzőjét talán legnagyobb hordóerejű javaslatának megtételekor is; akkor, amikor annak törvénybefoglalását szorgalmazza, hogy a nem nemesek — a városi polgárok és a jobbágyok egyaránt—- jogot kapjanak nemesi birtokok szerzésére. Igaz, utal arra, hogy ez a probléma inkább a publico-politicai témakörbe tartozik; de rögtön leszögezi azt a követelményt is, hogy az ilyen jellegű javak birtokosai végrendelkezési joggal ruháztassanak fel, s nem titkolja: azért látja ezt fontosnak, mert csak a szabad végrendelkezési jog teszi a birtokost teljes jogú tulajdonossá. A végrendelkezési jog általánossá tételét ugyanakkor egy további, s megint csak igen messzemenő következménye miatt is sürgeti; azért mert „többnyire a Telekjének örökségét meg szerző jobbágy az Úri hatalom alá nem tartozván szabad emberré lesz”. S ezen utóbbi javaslatokkal a vélemény szerzője lényegében a feudális gazdasági-társadalmi rend felszámolásának programját hirdette meg. Ezek után teljesen magától értetődő, hogy követeli: a nem nemesek ruháztassanak fel a nemesek elleni személyes pereskedési joggal; hogy hangsúlyozza: nemes és nem nemes között a bírósági eljárás során nem szabad semmilyen különbséget sem tenni; s kimondja: a nem menéseknek is meg kell adni a jogot ügyvédi segítség igénybevételére, valamint bármely fórumon indított perben a fellebbezés lehetőségére. S a törvény előtti egyenlőség elvének realizálására törekszik akkor is, amikor annak törvénybefoglalását proponálja, hogy köztörvényes bűnök elkövetése esetén egyházi személyek felett is világi bíróság ítélkezzék, s az egyházi személyek ugyanúgy bűnhődjenek, mint a hasonló bűnt elkövető laikusok; s akkor is, amikor hangsúlyozza: hatal120
