Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között

már nem is említem. így aztán nem véletlen, hanem a legtermészetesebb, hogy a szegedi tanácsi vezetők — akik közül 1944—1950 között többen bizonyították —, hogy tudnak önállóan is cselekedni, ha lehetőségük van erre —, megkönnyebbülve, gyorsan és sok takintetben jól reagáltak az 1953 júniusi fordulatra. Az 1953. július 22-i tanácsülési beszámoló már foglalkozott a kormányprogrammal és azzal, hogy a vezetésnek is kollektívnek kell lennie. A tanácsnál ez úgy érvényesüljön, hogy az elnök, a két helyettes és a titkár naponta beszéljék meg a feladatokat, az osztályvezetőknek pedig kéthetente tartsanak megbeszélést. Szólt a beszámoló a begyűjtési rendszer egyszerűsítéséről is megállapítván: „Szegeden is gépiesen vetettük ki a tszcs-re és az egyéni parasztokra a beadás nem teljesítése miatt a kártérítést. Szegeden is tör- lünk hátralékokat. A termelőszövetkezetekben szigorúan alkalmazni kell az önkéntességet. De továbbra is a szövetkezet a mezőgazdaság továbbfejlődésének útja, ezért fel kell lépni a támadás ellen." (Kiemelés — Ö.P.) Tombácz Imre vb elnökhelyettes aláhúzta: „hiszi, hogy a szegedi parasztság is hű marad a termelőszövetkezetekhez”.218 Ezen a tanácsülésen még két érdekes új mozzanat keltheti fel az utókor érdeklődését. Először szerepelt napirenden az egyetemmel és egyéb tudományos intézményekkel való kapcsolatteremtés szükségessége, noha Szeged egyetemi város, és talán még ennél is lényegesebb volt az a gondolat, hogy a megüresedett tanácstagi helyekre a népfront jóváhagyásától függően tegyenek javaslatot új tagokra. Utóbbit azért is jelentősen újnak tartom, mert az 1953. évi választás alkalmával ugyan formailag életre hívták a népfront-bizottságokat, de a választási agitációnál a PB is már csupán a népfront helyiségeire tartott igényt.219

A tanács vezetőinek — júniust követően — gyors és sajátos reagálása jellemezte az egész 1953. évi tevékenységüket. A szeptemberi tanácsülésen már arról adtak számot, hogy az árcsökkentés mit jelentett Szeged dolgozóinak. A kormányprogram óta megjelent rendelkezések pedig a dolgozó parasztságnak, főként a termelőszövetkezeteknek a boldogulását segítették elő. Megkezdték a tartalékföldek kishaszon- bérbe adását. A vb nagy gondot fordított a tszcs-k megszilárdítására, nem engedte a szétzüllesztést. Szeptember 15-én 200 új lakás építését indították el és ezen felül 34 lakás felújítását is. Ám nem feledkeztek meg annak önkritikus beismeréséről sem, hogy a hibákat előbb és jobban kellett volna elemezniük és adminisztratív intézkedések helyett a tömegkapcsolatok ápolására kellett volna törekedniük.220 A novemberi tanácsülésen a helyi ipar, a kereskedelem, a lakosság ellátása állt a napirend középpontjában. Semmit sem takargatva szóltak arról, hogy „az elmúlt években túlhajtották a kisipari szövetkezetek alakítását, ami nem mindig történt a meggyőzés eszközével”. A városi tanács ipari osztálya gyakran megséretette a törvényességet „kiigényelte” a kisiparosok szerszámait, „felajánlatta” nyersanyag- készletüket. Nyersanyagot csak a szövetkezeti tagok kaptak, de azok nem a lakosságot, hanem az üzemeket szolgálták ki... Nem volt világos előttünk a kisipari szövetkezetek szerepe a szocializmusban... átmeneti formának tekintettük.” A kereskedelem — hangzott el az ülésen — messze van a kielégítő állapottól. Baj van a zsír, a hús, a tej, a burgonya ellátással. A külvárosi üzlethelyiségeket lakásoknak használták fel. Örömmel üdvözölték a változásokat abban a reményben, hogy „a saját portájukon” most már önállóan végezhetik a szükségeseket, mert eddig minden beruházáshoz — még egy villanyégő beszerzéséhez is — a megyétől kellett engedélyt kérni. Most viszont — már június óta is — több beruházás kezdődött: lakás- és

218 Uo. XXIII. 3. 1953. Az 1953. július 22-i tanácsülés jegyzőkönyve.

219 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 3. őe. 1953. május 17-i jelentés a választási agitációról. „A Függetlenségi Népfront helyiségeit igen jól fel tudtuk használni az agitációs munka segítésére.”

220 Csm. Levéltár TÜ jzk. 1953. XXIII. 3. Az 1953. szeptember 23-i tanácsülés jegyzőkönyve.

223