Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
bölcsődeépítés, a tüdőgondozó bővítése, villamosvasút építés stb. Decemberig 138 iparengedélyt, 20 magánkereskedő engedélyt adtak ki. 750 ezer Ft adótartozást engedtek el a parasztoknak. Eredmény: megnőtt az önkéntes adózás.221 Ezt a nagy lendülettel és jó irányban folyó munkát zavarta meg az a riport, amelyet a Szabad Nép november 16-i száma közölt, amelyben arról írtak, hogy a szegedi tanácsi vezetők „félszívvel és félkézzel törődnek” a helyi iparral, hogy „november 5-ig 46-an kaptak iparengedélyt”, a lakosság ellátásával sem törődtek. A cikk a megyei tanácsot is elmarasztalta azért, mert kiveszi a városi tanács kezéből az ügyek intézését.222 A cikkben egyetlen szó sincs arról, hogy már elindult egy jóirányú fejlődés. így ennek hatása nagyon rossz volt, különösen azért is, mert a Délmagyarország is minden megjegyzés nélkül közölte. Az 1953. évi nagy reményekre jogosító fejlődés azonban 1954-ben nem folytatódott, mert az 1954. évi beruházási terv, amint az az 1954 márciusi tanácsülés határozatából kiderül „a tervfeladatok a párt- és kormányhatározatok célkitűzéseivel nem egyeznek és Szeged város részére a természetes fejlődési lehetőségeket nem biztosítják”. Szeged szociális és kulturális téren semmit nem kapott, sőt beruházási összegében 1953-hoz képest 47,6% a csökkenés.223 1954. július 28-án kérte a városi tanács Szegednek közvetlenül a Minisztertanács alá rendelését, hogy területének valóban gazdájává lehessen és megszűnjön középvárosi sorsa. 1954-ben Szeged megyei jogú városi tanács lett224 és irányítás szempontjából közvetlenül az Elnöki Tanácshoz került. Ezzel új lehetőség nyílott a város előtt. A lehetőség valóra váltására azonban a politikai irányváltozások és az 1956. évi ellenforradalom után kerülhetett sor. Az MDP KV 1953 júniusi határozatának a helyi pártszervezetekkel való közlése nem a megszokott módon történt. A KV határozata nem is jelent meg. Egy rövidebb szöveget augusztus 8-án fogadtak el és azt közölték az alsóbb szervekkel. Ezekkel való foglalkozás a pártszervezetekben csak 1953 szeptemberben kezdődött el.225 Az MDP szegedi vezetői a KV 1953 júniusi határozatáról az augusztus 31-i ülésen szóltak, ahol a szeptemberi párttaggyűlések beszámolóit úgy javasolták összeállítani, hogy ehhez használják fel a KV irányelveit. Vagyis legyen szó a kollektív vezetésről, a pártdemokráciáról, a káderekkel való foglalkozásról, a párt- és a tömegek közötti kapcsolatról, a parasztkérdésről, de csupán ilyen általános formában és nem a kérdések adott helyhez kötöttsége szerint. így azután a szeptemberi taggyűlések is megmaradtak az általánosság szintjén, tehát nem lehetett mozgósító erejük. Az 1953 novemberi aktíva ülésen pedig megállapították: „új munkásellenes hangulat van kialakulóban”. Ezért az üzemekben alaposabban kell ismertetni, hogy a mezőgazdaság továbbfejlesztésére vonatkozó döntések az üzemi dolgozók érdekeit szolgálják, minthogy „nem értik a munkás—paraszt szövetség lényegét”. A novemberi párttaggyűléseken a tagságnak csupán 50—60%-a jelent meg annak ellenére, hogy több helyen megállapították: a júniusi határozatok óta sokat javult a dolgozók problémáival való foglalkozás. Ugyanakkor a pártszervezetek abba a hibába estek, hogy csak a termeléssel foglalkoztak és a politikai munka kérdése háttérbe szorult.226 221 Uo. Az 1953. december 9-i tanácsülés jegyzőkönyve. 222 Szabad Nép, 1953. november 16. 223 Csm. Levéltár TÜ jzk. 1954. XXIII. 4. 1954. március 24-i tanácsülés jegyzőkönyve. 224 Szabad Nép, 1954. október 7. 1. p. Miskolc, Debrecen, Pécs és Szeged megyei jogú városok. 225 Lásd részletesen Szabó Bálint: Új szakasz az MDP politikájában 1953—1954. Kossuth, 1984. 38—49. p. 226 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 5. őe. A szervezési osztály 1953. aug. 31., szept. 4. és november 27-i jelentései. 224
