Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között

a kisgazdapártiak — különbözően értelmezték. így volt ez pl. a Tájékoztató Iroda határozatával kapcsolatban is, hiszen a délszláv lakosság, a jugoszláv határ, a korábbi kísérletek a jó kapcsolatok kiépítésére Jugoszláviával, közvetlenül is hatottak a város politikai életére, ezért a határozat „Szegeden nagy hullámokat vert — jelentette Zöld Sándor —...Az FKGP-ban még a demokratáknál is káröröm volt észlelhető”. Egyesek „rémhírnek” fogták fel.160 Az FKGP helyi sajtója úgy nyilatkozott, hogy a határozatot a KP-ok belügyének tekinti, de azért hangsúlyozta: „Az FKGP-nak is hallatnia kell szavát ezzel kapcsolatban... a párt továbbra is hű marad ahhoz a politikai elgondoláshoz, melyek az elmúlt esztendőben irányították cselekvéseit.”161 A Függetlenségi Front újjászervezésével kapcsolatban szükségesnek tartotta a lap annak hangsúlyozását, hogy a Népfrontnak, amelynek a programja az MDP-jével azonos, az FKGP egyenjogú tagja lesz. A Függetlenségi Népfront megvédi a kis- tulajdont.162

A demokratikus erőknek a feladatok közös erővel való megoldására irányuló törekvését fejezte ki a pártközi értekezlet azon határozata is, amelyben a feketén cséplők és a mezőgazdasági spekulánsok elleni közös fellépésben állapodtak meg.163 Ezt a megállapodást azonban már nem mindenki tartotta meg —, amint az Zöld Sándor jelentéséből olvasható. „Az FKGP vezetősége ...politikájában változás észlelhető... a beszolgáltatási agitációba már nem tudtuk bevonni.”164 A begyűjtés azonban nem csupán a parasztpártokból, de még az MDP tagjaiból is ellenállást váltott ki, mint ahogy nem értették a párt szövetségi politikájában bekövetkezett változásokat sem.

Az MDP Nagyszegedi Bizottságának a többi pártokhoz, szervezetekhez való viszonyát, a helyzet ellentmondásossága mellett, nagymértékben befolyásolhatta, hogy a KV-től érkezett utasítások sem voltak egyértelműek, a legtöbb ellentmondást éppen a szövetségi politikában, a népfront értelmezésében találhatunk már ekkor is. Am 1948 nyarán országosan és Szegeden is az volt a jellemző, hogy az MDP tekintélye növekedett a tömegek körében, a parasztpártok vezetői pedig szorgalmazták az MDP-vel való szorosabb együttműködést.165 Az FKGP helyi lapja a követendő útra figyelmeztetendő közölte, hogy az országos vezetőség mindenkit óv, nehogy a hűtlenség és az antidemokratikus magatartás útjára tévedjenek.166 Az MDP és az FKGP közeledését az fejezte ki a leginkább, hogy az FKGP szegedi szervezetének tisztújító gyűlésén Ortutay Gyula mellett Zöld Sándor is megjelent és felszólalásában a két párt kapcsolatának „új korszakáról” szólt, amelyhez az új vezetőségben „garanciát” látott, mivel azok együttműködésre kész szegény- és középparasztok.167 Az FKGP helyi lapja szükségesnek tartotta kinyilvánítani, hogy a párt szilárdan és félreérthetetlenül a népi demokrációt szolgálja, ma nem azon van a hangsúly — írta —, hogy mennyiben marad meg a magántulajdon, hanem hogy mennyiben lesz jobb élete a dolgozónak... választani kellett vagy visszaállítani a nagybirtokot

160 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Az 1948. július 6-i jelentés.

161 Szegedi Hírlap, 1948. július 1.

162 Szegedi Hírlap, 1948. július 10.

163 Délmagyarország, 1948. július 17. 3. p.

164 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 46. őe. Zöld Sándor 1948. augusztus 11-i jelentése az

MDP KV-nek.

166 A magyar népi demokrácia története, 156—158. p.

166 Szegedi Hírlap, 1948. aug. 3.

167 Szegedi Hírlap, 1948. október 10. Az új vezetőség elnöke Dobó Gyula, ügyvezető elnök dr. Eperjessy Kálmán, titkár Németh László. A főispáni jelentés is megemlítette a tisztújítást és azt is, hogy az FKGP az MDP-vel való együttműködési készségét jelentette be. A törvényhatósági bizottságban is tisztogatást végzett, most itt is a dolgozó kisparasztság képviseli a pártot.

213