Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között

MNDSZ-nek üzemi szervezetei nem voltak.146 A szakszervezetek 1949-től már Szegeden is egyre inkább a központi pártutasítások végrehajtóivá lettek, noha bizonyos területeken még érezhetők voltak a korábbi tevékenységből eredő hagyományok. „Az üzemekben, de főleg a nagyüzemekben igen hosszú időn keresztül az volt a helyzet — jelezte 1950-ben az MDP szervezési osztályának vezetője —, hogy a szak- szervezetnek nagyobb volt a tekintélye a dolgozók előtt, mint a pártnak, ... mert a szakszervezet intézte a dolgozók apróbb ügyeit... Ez a helyzet jelenleg ... megváltozott.”147 A szakszervezet helyzetének megváltozásában az általános politika változásán túl szerepet játszott az is, hogy „Nagyszeged megszűntével a Szaktanács vonalán is nagy átszervezés” volt. Eddig Szegeden 7 függetlenített szakmaközi titkár volt, most csak 1 maradt „az is a leggyengébb” — panaszolta az MDP KV- nek küldött levelében ifj. Komócsin Mihály.148 Az MDP szegedi bizottsága 1950. június 30-án az összes tömegszervezetek vezetőit megbeszélésre hívta, hogy megbeszélje velük az új helyzetből adódó feladatokat. Szilágyi András szervezési osztály- vezető hangsúlyozta: „nem jelöltük ki konkrétan az egyes tömegszervezetek feladatait, mert nem akarjuk elvenni az önállóságot”, majd napokra lebontottan felsorolta, hogy mit hogyan csináljanak.149 A szakszervezetek munkáját a termelésre mozgósításban jelölték meg. „Pártunk vezetésével jelentős feladatot kell megoldani. A szak- szervezetek fő támaszai, első segítői a pártnak a proletárdiktatúrában. Mozgósítani a munkaversenyen keresztül a termelésre, a termelékenységre, az önköltségcsökkentésre, újító és Sztahanov-mozgalomra” — jelentette az MDP PB-i ülésére a szegedi Szakmaközi Bizottság titkára.150 Az MDP Politikai Bizottságának a szakszervezetekről szóló 1950. július 24-i határozatával kapcsolatban leszögezte, hogy az abban foglaltak Szegedre is vonatkoznak. „Nem harcoltunk a párt vezető szerepéért, nem vettünk irányt a pártfeladatok végrehajtására... Túlbecsültük a szakszervezeti munkát — ne dirigáljon a párt... Elszakadtunk a tömegektől... Nem érvényesült a forradalmi éberség [a] normalazítók, bércsalók ellen, a jobboldali szociáldemokrácia ellen sem.”151 Nincs itt már semmi a korábban látható önállóságból, saját vélemény- formálásból. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy a szakaszervezetek tekintélye a dolgozók előtt megváltozott, amint azt helyesen észlelte és jelentette az MDP szervezési osztályvezetője.

Az 1947. évi szegedi választási eredmények ismeretében az új politikai rendszer kiépítése érdekében — talán felesleges is hangsúlyozni —, hogy Szegeden különösen fontos volt a továbbhaladásért küzdeni hajlandó erők összefogása. Emiatt is nagy gondot fordított az MKP Nagyszegedi Bizottsága a Magyar Függetlenségi Népfront megalakításának előkészítésére. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy az ellenzéki pártok adminisztratív eszközökkel, vagy önfeloszlatással való megszüntetése szavazóikat még nem tette a demokratikus rendszer híveivé, hogy ezek megnyeréséért külön meg kell harcolnia. Érthető, hogy a demokratikus erők összefogására töre146 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 15. őe. Összesítő az MNDSZ szegedi szervezetéről 1949-ben.

147 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 3. őe.

148 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 19. őe. Ifj. Komócsin Mihály 1950. március 16-i levele az MDP KV Szervező Bizottsága Szakszervezeti Kollégiumának. Az átszervezést méltánytalannak tartja, mert Szegeden 45 üzem és 12 000 dolgozó van, a szervezett dolgozók fele is itt van, így legalább 4 szakmaközi titkár ittmaradására számítottak.

149 Uo. Az 1950. június 30-i tömegszervezeti vezetők ülésének jegyzőkönyve.

150 Csm. PB Arch. 49. fond. 2. csop. 25. őe. Kurlik Imréné 1950. aug. 7-i jelentése a szegedi Szakmaközi Bizottság munkájáról az aug. 14-i PB ülésre. Ezen az ülésen tárgyalták meg az MDP Politikai Bizottságának 1950. júl. 24-i határozatát, a szakszervezetekről. A jelentés megismételte saját munkájára vonatkoztatva a határozat elmarasztalásait. Egyetlen eredeti mondata van: „Nem tudtunk megfelelő rugalmassággal alkalmazkodni az új helyzethez.”

151 Uo.

211