Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
sára és megoldására.138 139 A kormányrendeleten még érződött az SZT XVII. kongresz- szusának a szakszervezetek kettős feladatára vonatkozó megállapítása. A szakszervezet végezze a dolgozók érdekvédelmét, harcának szervezését; a hatalom részese, támasza és fejlesztője is legyen.138 Sem a kongresszus, sem a kormányrendelet nem tisztázta egyérteműen az üb-ék és az üzemi szakszervezetek viszonyát, így azután félreértésekre adtak lehetőséget. A XVII. kongresszus leszögezi: az üzemi bizottság nemcsak a szakszervezet közvetlen képviselője volt, hanem a népi demokrácia harcos szerve is.140 1949 márciusában került sor Szegeden az új üzemi bizottságok megválasztására. A szakszervezet megyei titkára cikkében azt hangsúlyozta, hogy az üzemi bizottságok az egész szakszervezeti munka irányítójává válnak. A műhelybizottságokon keresztül a bizalmiakat, az eddigi versenytitkárságok helyett a termelési bizottságok irányítják és végzik az összes szakszervezeti munka körébe vágó feladatokat. Most nincs szükség olyan értelmű ellenőrzésre mint régen, de az esetleges hibákat meg kell látniuk és fel kell hívni a figyelmet rájuk.141 A megyei titkár tehát az üzemi bizottságokat a szakszervezetek fölé helyezte, a termelési bizottságokra bízta a szakszervezeti feladatok végzését. Az ellenőrzést már nem tartotta szükségesnek, mindössze a hibák meglátásában, a figyelem felhívásában látta a szakszervezetek feladatát. Ezek után nem lehet csodálkozni azon, hogy helyenként az új üb választást az egész szakszervezeti mozgalom döntő átalakításának tekintették. „A proletárdiktatúra államában a szakszervezetek úgy tudják ellátni feladatukat, ha ezt az átalakulást végrehajtják. Az új igazgatót, aki munkás származású, nincs értelme úgy ellenőrizni, ahogy a tőkést tettük. A szakszervezet feladata a dolgozók társadalmi tevékenységét összefogni. Bekapcsolni őket a társadalmi munkába, hogy minél jobban kivegyék a részüket a szocializmus építéséből.”142 Ez a szakszervezeti feladat- meghatározás már lényegesen eltért a XVII. kongresszuson megfogalmazottól. A kongresszus ugyanis nagy fontosságot tulajdonított általában a tömegellenőrzésnek, a kollektív vezetésnek, a legszélesebb demokrácia kiépítésének, hogy a vezetők és a tömegek között ne álljon be szakadás és az elbürokratizálódásnak elejét vegyék, hogy a szakszervezet közel kerüljön a tömegekhez.143 Az 1949 tavaszán megválasztott új üb-ék, a mellettük létrehozott aktívahálózat, a reszort- és műhelybizottságok, a bizalmi testületek olyan fórumokat jelentettek, amelyek alkalmasak lehettek volna az érdekképviseleti és érdekvédelmi funkciók ellátására. Ám már ezeken a választásokon kisebb volt az érdeklődés, ami egyelőre abban nyilvánult meg, hogy a többség ugyan megszavazta az eredeti jelöltek listáját, de már elég sok volt az érvénytelen szavazat, pl. a DÉMÁ-ban 36.144 Az 1949 első felében végzett szakszervezeti munkát a különböző reszortbizottságok létrehozása, tervismertető értekezletek, szakszervezeti napok tartása jellemezte és természetesen a választási agitációban való részvétel. Az MDP Nagyszegedi Bizottságával a kapcsolat a szakszervezeti felelős beállítása következtében rendszeresebbé vált.145 1949 nyarától az üzemi szakszervezeti nőbizottságok átadták helyüket az MNDSZ-nek, eddig ugyanis az 138 Habuda: Id. mű 248. p. 139 szT jelentése a XVII. kongresszusnak, 101. p. 140 Uo. 141 Délmagyarország, 1949. március 8. 2. p. KöviBéla: Új üzemi bizottságok — új feladatok. 142 Csm. PB Arch. 45. fond. 3. csop. 44. őe. Angol—Magyar Jutafonó 1949. március 31-i üb választási jegyzőkönyve. 143 Habuda: Id. mű 249. p. 144 Csm. PB Arch. 45. fond. 2. csop. 16. őe. Összesítő jelentés az üb választásokról, 1949. márc. 31. 145 Uo. Kövi Béla 1949. július 7-i jelentése a SZOT Vidéki Osztályának. 210
