Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
val kapcsolatosan. Május 22-én pl. interjút közölt dr. Pálfy Györggyel, aki kijelentette: mint volt piarista diák, hithű katolikus mondja, hogy a felekezeti iskolák államosítására szükség van az ifjúság egységes nevelése érdekében. Természetesen „a kötelező' hitoktatás megmarad” — amint azt Ortutay Gyula nyilatkozta.70 A lap május 27-i számában szerkesztőségi cikkben közölték egyetértő és határozott állás- foglalásukat az iskolák államosítása mellett. Ez nem fog csorbítani semmiféle vallásos vagy magyar nemzeti hagyományt, erre garancia Ortutay Gyula. „A vallásos életet, a vallásos nevelést senki nem fogja sérteni az új államosított iskolákban” — nyilatkozta Dobi István és kérte a parasztság támogatását.71 Az utóbbi időben zavarták a nép tisztánlátását. Emiatt az FKGP nyomatékos biztosítékot kért és kapott két fontos kérdésben — közli a párt sajtóosztálya. „A kormány feltétlenül fenntartja a kötelező vallásoktatást minden államosított iskolában. Mindenki ott tanít tovább abban az iskolában, ahol eddig tanított.” Nem lesz elbocsátás, áthelyezések, mindenki állami státuszba kerül.72 Az FKGP szegedi vezetősége éppúgy, mint az országos vezetőség egyetértőén támogatta az egyházi iskolák államosítását, ennek érdekében agitált, az MDP-vel közös plakátot is megjelentetett. A felekezeti iskolák államosításáért folyó harcnak a pedagógus szakszervezet volt az elindítója, de mellé állt az egész szakszervezeti mozgalom, amint arról a Szegeden tartott 1948. április 25-i szakszervezeti területi konferencia is tanúskodott. A törpeiskolák összevonását a katolikus egyház akadályozta és ezzel a falusi gyerekek általános iskolai képzését is. A Szaktanács a szakszervezetek tanfelügyeieti jogával élve javasolta, hogy a dolgozók esti középiskoláin a ténylegesen munkában levők vegyenek részt. Elérte, hogy az 1947/48-as tanévben már az ország köziskoláinak esti tagozatán 4400 ipari munkás, 2200 paraszt, 4000 tisztviselő és 1000 egyéb hallgató vett részt.73 A szakszervezetek felléptek azért is, hogy a felekezeti iskolákban is állami tankönyveket használjanak. A Szaktanács állást foglalt az egyházi iskolákban tanító pedagógusok védelmében is, erősítvén a pedagógus szak- szervezet jó munkáját, amelynek eredményeként a pedagógusok döntő többsége az államosítás mellé állt.74 A szervezett dolgozók falusi és üzemi értekezletek százain világosították fel a dolgozókat az államosítás szükségességéről, az államosítás után pedig maguk kezdték meg az elhanyagolt iskolák helyreállítását. Megindult a „Dolgozók az iskoláért” mozgalom. Ennek keretében a szakszervezetek 782 iskola helyre- állítását vállalták és a munka mellett pénzbeli és természetbeni felajánlást is tettek ennek elérése érdekében.75 Az agitációt, a mozgósítást a szakszervezeti sajtó is segítette.76 Az MDP szegedi vezetősége — az országoshoz hasonlóan — hatásos propaganda- kampányt és tömeghangulatot bontakoztatott ki az állam és az egyház közötti viszony rendezésére, az egyházi iskolák államosításának követelésére, az egyházi konzervatív erők elleni harcra. A Szabad Nép is közölte a szegedi katolikus egyetemi hallgatók és egyetemi tanárok nyilatkozatait, amelyben óhajtják az egyház és a demokrácia megbékélését. Aminek érdekében ők is cselekedni fognak.77 Szegeden 5000 ember vett részt egyéni agitáción. Sikerült bevonni az FKGP-t és az NPP-t is. A parasztpárti főispán behívatta a papokat és „komoly kioktatásban részesítette 70 Szegedi Hírlap, 1948. május 22. 71 Szegedi Hírlap, 1948. május 27. 72 Szegedi Hírlap, 1948. május 29. 73 SZT jelentése a XVII. kongresszushoz 173—174. p. 74 Uo. 61. p. 75 Uo. 107. és 62. p. 76 Uo. 148—152. p. 201
