Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
fel.56 Kövi Béla feladatmeghatározásában érződött, hogy a szakszervezeti mozgalomban dolgozott, a Szakmaközi Bizottság tagja. Szegeden pedig — mint az eddigiekből kiderült — a felszabadulás óta különösen jelentős szerepet játszottak a szakszervezetek. így azután az MDP programjának a szakszervezetekre vonatkozó megállapításai nyitott fülekre találtak. A párt támogatja a szakszervezeteknek a dolgozók gazdasági- és szakmai érdekeit védő munkájukat a termelés emelésére, a versenyszervezésre, a munkafegyelem erősítésére irányuló tevékenységüket. A szakszervezetek egyik fontos feladata a munkásság és az értelmiség baráti együttműködésének biztosítása — emelte ki az MDP programnyilatkozatából az SZT jelentése.57 Az SZT jelentése külön foglalkozott a szakszervezetek politikai szerepének programbeli hangsúlyozásával. A munkásság „munkásigazgatói, üzemi bizottságai, szakszervezetei, politikai pártja révén részt vesz a gazdasági élet irányításában, a kormányzásban”.58 Az MDP támogatja a szakszervezeteket „osztályöntudatot ébresztő és megszilárdító nevelő munkájukban”.59 Szegeden — mint már többször is említettem — a szakszervezetnek a hatalomért folytatott harc idején az országosnál nagyobb szerepe volt, ezért érthető, hogy az új helyzethez való átalakítása is az érdeklődés középpontjába állította. Túrái József a Szaktanács üb titkára a szakszervezeti mozgalom alapelveiről írt cikket a Dél- magyarországba. Arról, hogy egységes vezetés alá kell helyezni a rokonszakmákat, jó bizalmi hálózatot kell kiépíteni, a bérpolitikában biztosítani kell bizonyos minimális életnívót, de a kvalifikált munkát jobban kell díjazni. Szükségesnek tartotta a szakszervezeti öntudat emelését, az üb-ék és a vállalatvezetők közötti viszonynak új alapokra helyezését, úgy hogy az államosított üzemekben nem szabad az üb hatáskörét tovább tágítani, az üb feladata csak szociális és kulturális téren növekszik.60 Ebben a szellemben hangzott el Szegeden a Szaktanács vidéki titkárának előadása is „Az ipari szakszervezet megvalósítása felé” címen. Új mozzanatként a szakszervezeti vezetők és a tagság jó kapcsolatát hangsúlyozta.61 Az iparági szervezetre áttérés azt jelentette, hogy minden üzemben, a munkahelyek nagy többségében teljesen új szervezeti kereteket kellett létrehozni, minden szakszervezeti tagot az iparágnak, a foglalkozási ágnak megfelelő szakszervezetbe kellett tömöríteni. Országosan a másfél milliós szakszervezeti tagság negyedét kellett mozgatni, pl. az élelmezésnél nyolc szakmát kellett összevonni.62 Szegeden a 27 385 szakszervezeti tagból szintén többeknek kellett új szakszervezetbe lépniük, pl. Szegedi Kendergyárban vasasok, lakatosok, asztalosok is voltak a textilesek mellett, mostantól textilesek lettek. A szakszervezeti mozgalom irányítói azon fáradoztak, hogy miként lehet megteremteni azokat a munkahelyi kereteket, amelyek a legjobban szolgálhatják a fő célkitűzést: a szakszervezeti munka súlypontjának az üzemekbe történő áthelyezését és az ennek megfelelő szakszervezeti szervek megteremtését.63 Ezt szolgálták az 1948 közepén készült helyzetelemzések, amelyekben a szervezeti életről is beszámoltak. A szegedi szakszervezetekről szóló jelentés nagyon tanulságos és néhány tendenciát is mutat. 1948-ban Szegeden 37 szakmai szakszervezet volt, a taglétszám 1948 januártól júliusig 2519-cel nőtt (24 866-ról 58 Délmagyar ország, 1948. május 15. 2. p. 57 SZT jelentése a XVII. kongresszusnak 61. p. 58 Uo. 79. p. 59 Jakab S.: Id. mű 92. p. 60 Délmagyarország, 1948. május 19. 3. p. 81 Délmagyarország, 1948. május 25. 3. p. Sárközi Sándor a Szaktanács vidéki titkárának előadása Szegeden. 82 Habuda: Id. mű 239. p. 63 Uo. 247. p. 198
