Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
a kezünkből többet kivenni nem tudja. Csodát műveltünk három év alatt, amit eddig egymás elleni harcra pazaroltunk, fordítsuk a munkára.”48 A reális helyzet számbavételére utalt, hogy az egyesítő konferencián a koalíciós pártok, a társadalom minden rétege képviseltette magát. Felszólalásaikban, a feladatok meghatározásában az összefogásra való törekvés, az együttdolgozás vállalása fejeződött ki. Fábián Ferenc az FKGP szegedi szervezete nevében szólalt fel és kijelentette: „Az FKGP-ban félre fognak állítani mindenkit, akinek személye a szorosabb együttműködést gátolná.”49 Dr. Zöld Sándor arról szólt, hogy „1947 őszén a reakció Szegedet egyik fő bázisának tekintette... . Nagy harc volt a baloldali erők megerősítéséért... . így jutottunk el a mai tanácskozásig.” Nem mulasztotta el annak hangsúlyozását sem, hogy az egyesülés előtt „az ipari dolgozók kis töredéke volt tagja az MKP-nak”, noha 1948-ban elsősorban a munkástaglétszám emelkedett jelentősen.50 * Nem szabad azonban lebecsülni az ellenség erejét sem, még nagyon komoly harcra van szükség. Közvetlen feladatunk: „létrehozni — (életre hívásra gondolt nyilván — Ö. P.) a népfrontot”. Rendezni kell az egyházzal való viszonyt — a vallásszabadság mellett, de az egyházi visszahúzó erők ellen. A pártszervezés mellett az agitációs és propaganda tevékenységre kell összpontosítani, nem feledkezvén meg a termelésre mozgósításról sem — mondotta Zöld Sándor.61 Az egyesülési konferencia felszólalói, Szeged társadalma bármely osztályának, rétegének, pártjának képviseletében jöttek is, az összefogást, az együttdolgozást, a nehézségek együttes leküzdésének szükségességét hangsúlyozták: „az MDP legyen a legjobb parasztpárt” — mondta Somogyi János domaszéki újgazda, — az értelmiség és a humánum képviselője — tette hozzá Straub F. Bruno professzor —, hogy „mindazok, akik eddig kételkedtek most a munkásosztály mellé álljanak”.52 Nagygyörgy Mária munkásigazgató kulturált, anyagtakarékos munkával szeretné a gyár rentabilitását fenntartani. Zámbó Károlyné pedagógus a munkás-paraszt gyermekek tanulását a szülői munkaközösségek segítségével is elő akarta mozdítani.53 Komócsin Zoltán záróbeszédében kijelentette: Mi most történelmet csinálunk... nemcsak az ünnepből, hanem a munkából is kivesszük részünket... Tanulunk... . Fáradtságra, pihenésre most nincs időnk. Meg kell ismernünk a programot... . A legfontosabb az oktatás kérdése.”54 Meglepő, hogy az MDP programnyilatkozatáról Szegeden legkorábban az FKGP lapjában jelent meg cikk. Az MDP ezen programnyilatkozatát — mivel az Marx—Lenin—Sztálin tanítása alapján áll és azt alkalmazza ránk — „megnyugvással fogadhatja minden politikailag gondolkodó magyar és annak következtében békés, nyugodt és eredményben gazdag fejlődést várhatnak a magyar politikában”.55 Igaz, hogy Kövi Béla, MDP szervező titkár „Konferencia után” című cikke már nem maradt meg a program általános helyeslésénél, hanem helyi konkretizálását is megkísérelte, amikor a nép széles rétegeinek az önkormányzati élet ellenőrzésébe és irányításába való fokozottabb bevonásáról írt. A hangsúlyt pedig a termelésre, a munkaversenyre, a takarékosságra, a munkások képzésére helyezte. A mezőgazdaságban a technikai fejlesztésre, mintagazdaságok alakítására, öntözési terv kidolgozására hívott 48 Uo. 199. p. 49 Szegedi Hírlap, 1948. május 11. Kovács László kollégám gyűjtése, kölcsönzését ezúton is köszönöm. 50 Csm. PB Arch. 25. fond. 3. őe. Az 1948. május 9-i egyesítő konferencia jegyzőkönyve 207. p. 61 Uo. 52 Uo. 201. p. 53 Uo. 202—204. p. 54 Uo. 205. p. 55 Szegedi Hírlap, 1948. május 11. 197
