Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között

zsalkodásba süllyedtek, s eddig még vezetőséget sem tudtak választani.43 A főispáni jelentésnek némileg ellentmondanak a tények. A Szegedi Hírlap 1948. február 28-án az FKGP 26-i üléséről tájékoztat arról, hogy az SZDP-ból kizártak elindultak az FKGP felé. Figyelmeztet arra, hogy akiket ott kifogásoltak „nem találhatnak menedéket, sem új működési területet az FKGP-ban. A pártnak nincs szüksége reakciós elemekre”. A felvétellel kapcsolatban az országos központ vétójogot tart fenn magának.44 Az SZDP balszárnyának helyzetét sem jellemezte megfelelően, hiszen éppen február 22-től gyorsult fel és vált mind egyértelműbbé a baloldal tevékenysége. Ezt felülről az SZDP vezetői részéről leginkább a február 20-i memorandum elfogadásának ténye bizonyította.45

A pártegyesülés felé mozdulást — Szegeden is — az alulról jövő nyomás gyorsította meg: az üzemi munkások januárban kezdődő és februárban felgyorsuló, más dolgozókra is kiterjedő átlépése az MKP-ba. Február 16-án már közös munkáspárti aktíván határozták el a jobboldali szociáldemokrácia elleni fellépést. Február 20-án 40 szegedi baloldali szociáldemokrata memorandumot nyújtott át Papdi György SZDP titkárnak, amelyben a vb felfüggesztését és intézőbizottság alakítását követelték, valamint háromtagú (Pintér Géza, Ábrahám Jánosné, Száraz Ferenc) tisztogató bizottság kiküldését. A követelést Papdi György elfogadta és a vb-t február 20-án felfüggesztette. Öttagú intézőbizottság lépett a helyére. A háromtagú tisztogató bizottságot 23-án bízták meg a feladattal. A nagyszegedi egységbizottság március 18-án alakult meg, majd gyorsan követte a kerületi, üzemi, falusi, tanyai egységbizottságok létrehozása. A párttisztítás felgyorsulása azonban március 22-től — az új 9 tagú intézőbizottság megalakulását követően — valósult meg. Az új intézőbizottság már az alakuló ülésen kizárt 50 tagot az SZDP-ből, április 14-ig —- nem teljes adatok szerint — 494 személyt zártak ki az SZDP-ből, 156 személy nevét nyilvánosságra is hozták. Ezzel megteremtődött az egyesülés minden feltétele, így maga az egyesülés viharos gyorsasággal befejeződött. Április 20-án a Szegedi Kendergyárban kezdődött el és május 9-én a Nagyszegedi Pártbizottság egyesülésével zárult.46

A munkáspártok egyesülését — amelyre egyébként a nagyvárosok közül elsőként Szegeden került sor —, nagyban segítette, megkönnyítette, hogy az SZDP szegedi vezetőségében erős volt a baloldal, markáns jobboldal nem volt, a baloldaliakkal mindvégig csaknem zavartalan együttműködés volt, többen közülük, elsősorban Pintér Géza, dr. Antalffy György, Simon Béla, de mások is, kezdeménye- zően szorgalmazták a két párt egyesítését. Nem kis megkönnyebbüléssel jelentette ki a két pártot egyesítő konferencián Papdi György SZDP titkár: „az a tény, hogy kimondjuk az egyesülést olyan öröm, amely végre megoldja az áldatlan harc problémáját... . Sokszor kellett a mozgalmon belül is külön utakat keresni, hogy megvéd- jük a dolgozók érdekeit.”47 Horváth Zoltán az SZDP központi kiküldötte azt hangsúlyozta: „Az SZDP nem frakciót akar képviselni az MDP-ben, hanem örökre egyesülni... . Birtokunkba vettük a hatalmat és ha jól dolgozunk, semmiféle erő

43 Csm. Levéltár Szeged város főispánjának iratai XXI. 501.2/1948. A közigazgatás fokozottabb ellenőrzésére 1—44. p. Jelentés a belügyminiszternek 1948. március 10-én Kovács László gyűjtése.

44 Szegedi Hírlap, 1978. február 28.

45 Fábián: Id. mü 85-86. p.

46 A két munkáspárt szegedi egyesüléséről tudományos igénnyel, árnyaltan először Dr. Fábián György írt, idézett tanulmányában 77—94. p. Elsősorban erre a tanulmányra, továbbá Dégi István id. munkájára, valamint a Dokumentumok... 1945—1948-ra épült az én 1984. évi összegzésem Somogyi Könyvtári műhely 1984/3. 139—140. p.

47 Csm. PB Arch. 25. fond. 3. őe. Az 1948. május 9-i egyesítő konferencia jegyzőkönyve 200. p*

196