Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között

a kollektív szerződések, a teljesítménybérek bevezetése ellen). A szakszervezeti mozgalom tevékenysége a termelés területén van, a 3 éves terv, a munkaverseny a legfontosabb kérdés, amely a minőség javítását, az önköltség csökkentését szolgálja. A SZÍT segítségével az ifjúságot is jobban be tudjuk kapcsolni a termelésbe.40 Id. Komócsin Mihály beszámolt a múlt évi konferencia óta végzett munkáról, arról, hogy a politikai fordulatot, a jobboldali szociáldemokrácia elleni harcot a szakszervezeti tagság megnyugvással vette tudomásul, de még jelentős politikai feladat, „égető kérdés” az egyház és az állam viszonyának rendezése. „A klérus nem elégszik meg a szószékkel, egyik-másik üzembe is ellátogat, zavarja a dolgozókat.” A gazdasági téren bekövetkezett változások sokféle vonatkozásban érezhetők. A 100 munkáson felül foglalkoztató vállalatok államosítását a dolgozók örömmel vették. A munkaverseny is megkezdődött. A mezőgazdaságban is jelentős változás van már, de „még nem tudtuk eléggé bekapcsolni a mezőgazdasági dolgozókat a szakszervezeti mozgalomba”. Bár már van 27 FÉKOSZ szervezet, ám ezt duplájára lehetne emelni.41 Nagyon figyelemre méltó, hogy ezen a konferencián már az egyes reszort és rétegfeladatok is hangsúlyosan szerepeltek, bizonyítván azt, hogy a szakszervezeteknek immáron arra is jutott erejük, hogy a nagypolitikai feladatok mellett a szervezeti élettel is alaposabban foglalkozzanak. Kópiás Jánosné nőtitkár a nőmozgalom feladatairól szólt arról, hogy szükség van a nőmozgalom nagyobb támogatására. Ladányi Benedek SZÍT titkár magabiztosan kijelentette: „Ma a szak- szervezeti ifjúsági mozgalom a legerősebb és a legnagyobb mozgalom. Az ifjúság nagy tömegei bizalommal és várakozással fordulnak a SZÍT felé és nekünk ezt a lehetőséget ki kell használnunk, meg kell ragadnunk minden alkalmat arra, hogy az ifjúságnak fokozott szervezeti életet biztosítsunk. Komoly sport és kultúrmozgalmunk van, ... de kevés ifikáderünk, elsősorban ezeket kell kinevelnünk.” Gyenes András oktatási titkár a sokrétű szakszervezeti oktatási munkáról szólt és kérte, hogy „a konferencia az oktatást helyezze előtérbe”.42

1948 tavaszán — a két munkáspárt szervezeti egyesítésének felgyorsulásával párhuzamosan — kiépült Szegeden a rendszeres szakszervezeti tevékenység vezetésére, egységes irányítására képes szakmaközi titkárság. Magas színvonalon folyt a szakszervezeti vezetőképzés. Egyre inkább tudatosult a szakszervezeti tevékenység területi, reszort és operatív feladatainak köre. Minden erővel támogatták a munkáspártok egyesülését, amelyben a rendszeres, tervszerű szakszervezeti tevékenység magasabb minőségi színvonalra emelésének lehetőségét, feltételeit vélték megtalálni. Szeged város főispánja az 1948 februári szegedi politikai helyzetet nyugodtnak ítélte. A pártok közül csak az MKP és az NPP működött. Az SZDP bomlása itt is jelentkezett, a balszárny előretörése nem elég biztos és lendületes. Az FKGP szétzilált állapotban volt. Biztos elvi és politikai alapok hiányában, merő személyi tor40 Csm. PB Arch. 25. fond. 24. őe. Az 1948. április 25-i Csongrád—Csanád megyei szakszervezeti konferencia jzk-e.

41 Uo. Szegeden 1948. március 25-én 3 nagyüzemet államosítottak, a Délmagyarországi Cipőgyárat, amelynek Tóth Béla cipészsegéd, üb elnök lett az igazgatója, a Szegedi Kendergyárat, amelynek Nagygyörgy Mária munkásnő, régi munkásmozgalmi múltú, ő is üb tag, a Pick Szalámi Gyárat, amelynek László István lett az igazgatója. Ezzel Szeged dolgozóinak 70%-a államosított üzemben dolgozott. Fehér István: Id. mű 40. p. Mivel a lakosság relatív többsége mezőgazdaságban dolgozott, érthetően hangsúlyosan került szóba az ő szakszervezetbe szervezésük is.

42 Csm. PB Arch. 25. fond. 24. őe. Az 1948. ápr. 25-i konferencia jegyzőkönyve. A konferencián 90 küldött vett részt 10 munkásigazgató, 48 ipari, 8 mezőgazdasági munkás, 22 értelmiségi, 2 kereskedelmi alkalmazott, közülük 10 nő is volt (6 ipari munkás, 4 értelmiségi). Uo. id. Komócsin Mihály megyei titkár kimutatása a konferencia résztvevőiről.

195