Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
nák”.27 Az MKP tömegszervezője bár — enyhén szólva — eltúlozta a párt tömegbefolyásának súlyát, ugyanakkor önkritikusan szólt a korábbi taktikai hibákról, a rivalizálás hátrányairól, ami a szakszervezeti egységet is zavarta.28 A szakszervezeti Munkásklub a munkásegységről sikeres vitákat rendezett és a szabadegyetemi előadásoknak is nagy sikere volt, amit azSZT XVII. kongresszusához készült jelentésben is méltattak.29 A Szakmaközi Titkárság 1947-ben havonta rendezett a fő feladatokat megtárgyaló szakszervezeti napokat, amelyet 1948-ban is folytatott, de most már nem csupán a szakszervezeti napok megtartása volt a célja, hanem azt is számba vette, hogy ezeken az üb-tagok és a bizalmiak milyen arányban vettek részt és felszólalásaikban milyen kérdésekről szóltak és ezzel hogyan befolyásolták a hangulatot, amelyet egyébként kielégítőnek ítélt.30 1947 végén 1948 elején ugyanis előtérbe került az üb-ék és a bizalmi testületek közötti kapcsolat rendezése. A Szaktanács 1947. október 28-án úgy döntött, hogy az üzemi bizalmi testületnek, mint ellenőrző szervnek az üzemi bizottságok fölé rendelését „haladéktalanul meg kell valósítani”. Az MKP már 1945-től úgy látta, hogy „akié a bizalmi testület, azé az üzem”, tehát elvben a bizalmi testületet az üb fölé emelte. Ugyanakkor a gyakorlatban ez nem mindenütt érvényesült. Bár az üb-ket a szakszervezeti központok irányították és azok szakszervezeti feladatokat is elláttak, helyileg néhol nem vettek tudomást a bizalmi testületekről, sőt volt olyan üzem is, ahol ilyen nem is létezett. Lényeges annak hangsúlyozása is, hogy az üb jogait törvényben biztosították, a bizalmi testületek működésének tartalmát viszont még mozgalmilag sem határozták meg egyértelműen.31 Az MKP IV. nagyszegedi konferenciáján ifj. Komócsin Mihály arról szólt, hogy „pártunk befolyását növelni kell a szakszervezetekben és a gyárakban”.32 Ugyanő előadásokat tartott az MKP politikai akadémiáján „A szakszervezetek feladatainak változása a népi demokráciában” címmel, ahol viszont azt hangsúlyozta, hogy „az alapvető cél nem változott, de az életszínvonal emeléséért folytatott harc igen”. A belső szervezeti feladatokat az önkéntes tagságvállalás mellett kell megoldani úgy, hogy ,,ki kell küszöbölni a túlzott pártbefolyásokat” (kiemelés — Ö.P.). Javítani kell az üb-tagok és a bizalmiak munkáját, megőrizve a szakszervezeti egységet.33 A két felszólalás közötti ellentmondás azt fejezi ki, hogy ekkor már Szegeden is a munkásegység megteremtésén és a szakszervezeteknek az új kialakuló politikai rendszerben elfoglalandó helyéről, új feladatainak meghatározásáról volt szó. 1948-ig a szakszervezetek politikai szerepét, jelentőségét hangsúlyozták, most viszont mindinkább a termelés fokozásával összefüggő feladatok kerültek 27 Csm. PB Arch. 25. fond. 24. őe. Az MKP Nagyszegedi Bizottsága tömegszervezőjének 1948. január 5-i jelentése az MKP KV Szakszervezeti Osztályának. 28 Uo. „Annak a ténynek, hogy az elmúlt időben több gondot fordítottunk a szakszervezeti munkára minden területen eredményei mutatkoztak.” A szakszervezetek megerősödtek, a fizető tagok száma több ezerrel emelkedett. A szakmák vezetőségei is nagy fejlődésen mentek keresztül. Pártunk befolyása a szakszervezeten belül megerősödött. 11 szakmai titkár közül 10 kommunista. „A kommunisták minőségi (értsd számszerű — Ö.P.) fölénye annyira elvitathatatlan, hogy két- három szakmától eltekintve nem tudnak a kommunistáknál megfelelőbb embereket állítani” — írta önhitten a tömegszervező. 29 SZT jelentése a XVII. kongresszusnak 168. p. A szakszervezeti szabadegyetem Szegeden nagy sikerrel folyt, átlagos részvétel kb. 500 fő volt. 30 Csm. PB Arch. 25. fond. 24. őe. Ifj. Komócsin Mihály megyei szakmaközi titkár 1948. március 26-i jelentése az MKP KV Szakszervezeti Osztályának. 31 Habuda: Id. mű 244—245. p. 82 Délmagyarország, 1948. febr. 4. 3. p. 88 Délmagyarország, 1948. febr. 8. 4. p. 193
