Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
rendről, mégis hatással volt az 1947. évi választásokra, különösen a nőkre. Ez azért lényeges, mert Szegeden a választásra jogosultak között 1000 férfi szavazóra 1258 nő jutott. Ha a leadott női szavazatok megoszlását pártok szerint vizsgáljuk, akkor ha 1000 férfi szavazóhoz viszonyítjuk a női szavazatok arányát, az MKP 918, az FKGP 976, az SZDP 985, az NPP 910, a Demokrata Néppárt 2126, a Magyar Függetlenségi Párt 1316, a Magyar Radikális Párt 1626, a Független Magyar Demokrata Párt 1342, a Polgári Demokrata Párt 989 női szavazót tudhatott maga mögött.13 Különösen a Demokrata Néppárt hódított meg nagy női tömegeket, mindenekelőtt a külterületeken, a vallásos körökben, ahol egyébként a papok és az apácák folytattak szívós agitációt. Ugyanakkor a DNP Szegeden még ezzel is a párt országos eredményének csupán a felét érte el. Az értelmiségi nők köréből szerzett jelentős szavazatot az MRP, amely ezzel Szegeden megkétszerezte országos eredményét. Mindez nem változtatta meg az MFP szegedi abszolút győzelmét, de megerősítette az MKP megyei propaganda felelősének a választások tanulságáról szóló ama következtetését, hogy a választási gyűléseken előforduló verekedéseknek, nagy hatása volt a nők között. „A munkás körzetekben is több női szavazatot kaptak a reakciósok.”14 Megjegyzem, hogy Balogh István FMDP-jára Szegeden a választók 0,4 %-a szavazott az országos 5,1%-os eredménnyel szemben, tehát nem ez a párt és az FKGP jelentette a fő veszélyt Szegeden, ahogyan ezt —- tévesen — a munkáspártok vélték. Az 1947. évi választásokon nem sikerült megvalósítani az MKP nőszervezője által kitűzött célt, hogy beépüljenek a különböző egyházi szervezetekbe, az MNDSz pedig teljes tagságával vegyen részt a választási agitációban. Az 1250 MNDSz tagnak csupán 1/3-a vett részt a munkában. Ők a piaci viszonyok javítása, a lakásépítés, a munkanélküliség csökkentése mellett agitáltak, a kereskedelmi hálózat bővítését, a pedagógusok anyagi helyzetének javítását szorgalmazták. Nőgyűléseket, gyermekdélutánokat szerveztek, 500 hadifogoly családnak osztottak segélyt, 50 szegény családnak élelmet és ruhát adtak. Mindez azonban kevésnek bizonyult az eredményes agitációhoz, a női szavazóknak a munkáspártok mellé állításához.15 Az MKP Nagyszegedi Bizottságának az 1947. szeptember 1-jei a választásokról szóló értékelése abból indul ki, hogy a párt választási eredményei — a szegedi sajáto- ságokat ismerve — nem lebecsülendők, de jócskán elmaradtak az előzetes elképzelésektől, amit a párt politikai és szervezeti gyengeségeivel magyaráztak. Ám az SZDP gyenge szegedi választási eredményei az MKP helyi vezetőit is meglepték, amit viszont a munkásegység megromlásának tulajdonítottak és kifejezték azt a reményüket, hogy erre a következtetésre jut az SZDP helyi vezetősége is, mert a koalícióval szemben álló pártok helyi győzelme miatt a továbbhaladás érdekében végzendő feladatokat csak a két munkáspárt együttes erejével lehet megoldani. A Szegedi Népszava a választási visszaesésért az MKP-t hibáztatta és kilátásba helyezte a tárgyalások megszakítását. Szeptember 5-én a frontvonalat az SZDP és a többi pártok között húzta meg, az önállóságot, a függetlenséget hangoztatva. Lényeges viszont annak hangsúlyozása, hogy az SZDP szegedi vezetői nem így értékelték a helyzetet. Az 1947. szeptember 8-i országos pártválasztmányt megelőzően — a szeptember 6-i kibővített v.b. ülésen — az MKP-val való együttműködésről határoztak, amit másnap a lapban is közöltek. Ezen az ülésen — önkriti13 Dégi: id. kézirat 118. p. 14 Dokumentumok Csongrád megye munkásmozgalmának történetéből 1945—1948. 127— 128. p. 15 Csm. PB Arch. 25. f. 44. őe. Havalecz Istvánná az MKP nőszervezőjének 1947. évi jelentése. 189
