Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Ördögh Piroska: Szeged politikai életének egyes jellemzői 1947 és 1955 között
kusan —, arról is szóltak, hogy nagyobb gondot kell fordítaniuk a pártépítésre, a párttagok politikai- és ideológiai nevelésére. Az SZDP Szeged városi vezetésének az együttműködést szorgalmazó álláspontját gyengítette az SZDP központi vezető- ségének, különösen Kéthly Annának a szeptember 11-i összvezetó'ségi ülésen elhangzott értékelése, amelyben a vereségért egyedül az MKP-t tette felelőssé, viszont erősítette, hogy az üzemek szociáldemokrata tömegei a munkáspártok megegyezését sürgették és többen átléptek az MKP-ba. Az SZDP helyi vezetőinek korábbi együttműködési tapasztalatai mellett ez is szerepet játszhatott abban, hogy a két munkáspárt szegedi szervezeteinek vezetői — a központi megegyezés előtt — 1947. szeptember 19-én megbeszélést tartottak és megegyeztek a közös harcról, az együttműködésről, a súrlódások megszüntetéséről.16 Az SZDP felső vezetésének és helyi sajtójának a választás idején hirdetett nézetei, a választást értékelő megállapításai hatással voltak a helyi szervezetekre, még a szakszervezeti vezetők némelyikére is. Amire eddig Szegeden nem volt példa, szeptember 29-én a MÉMOSZ szegedi csoportjának szociáldemokrata párttagjai külön gyűlést hívtak össze. Sérelmezték a vezetőségben a kommunista többséget és az október 2-i MÉMOSZ taggyűlésen a szociáldemokrata érdekek érvényesítésére tettek javaslatot. Ezzel akkor gyengítették a munkásegységet, amikor annak erősítésére volt szükség. Az MKP elutasította, hogy a kommunista szakszervezeti vezetők helyére szociáldemokratákat válasszanak. Javaslatát a taggyűlés elsöprő többséggel — 300 igen, 3 nem — megszavazta. Néhány más szakszervezetben, és SZDP alapszervezetben is elhangzottak kommunista ellenes nyilatkozatok. A legtöbb helyen a szakszervezetekben és az SZDP alapszervezetekben azonban a munkásegység hívei voltak többségben. így volt ez az SZDP városi végrehajtó bizottságában, amit az MKP helyi vezetői ismertek és arra törekedtek, hogy ennek segítségével lépjenek előre a munkásegység megvalósításáért. A Délmagyarország október 5-i számában a MÉMOSZ-ban történteket értékelve névszerint is megnevezték az együttműködésre hajlamos szociáldemokrata vezetőket (Papdi György és Bernáth András nevét szerepeltették). Ez a kommunista taktika egyeseket visszalépésre késztetett. Ezt fejezte ki az SZDP városi vb-jének október 14-i ülése, amelyen inkább a párt függetlenségén, önállóságán volt a hangsúly, bár általánosságban a munkásegység is szerepelt. A pártvezetés egésze ekkor még nem indított támadást az egység ellenzőivel szemben. A Szegedi Népszava 1947. október 14-i számában azonban a vb egyik tagja, dr. Antalffy György leszögezte: „aki szocialista a munkásegységet tekinti az ország és a demokrácia legdöntőbb ügyének”, akik most az MKP ellen uszítanak, legközelebb már az SZDP ellen fognak fordulni. Nem tartotta jónak viszont az SZDP ügyeibe való külső beavatkozást. Az egységhez a kommunisták magatartásának megváltoztatását tartotta szükségesnek. A lap október 21-i számában ugyanő már az ideológiai közeledést is kifejezve szembehelyezkedett a polgári demokratikus koncepciókkal. Jelentős változás és az egység felé mutat, hogy a Szegedi Népszava október 28-i számában a két munkáspárt és lapjai közötti közeledésről is szó esett. A lap közölte, hogy az SZDP és MKP helyi szervezetével és lapjával egyetértésben kíván dolgozni.17 Érlelődött tehát az SZDP helyi vezetőiben az egységet elutasítókkal való szembefordulás, de mivel az SZDP központjában még nem született döntés ők is vártak. Az MKP helyi vezetői viszont túlértékelték az 16 Fábián: Id tanulmány 247—248. p. 17 Fábián György: A két munkáspárt együttműködésének fejlődése a fordulat évében és az egységes munkáspárt megteremtése Szegeden című tanulmányának 78—81. p. 190
