Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Pál József: A katolikus egyház Szegeden az ország felszabadulásának időszakában (1944 szeptember–1945 április)
A leghátborzongtatóbb híreket közölték az ott folyó vallásüldözésekről, ezzel igyekeztek a hívő lakosság körében ellenszenvet, sőt félelmet kelteni a Szovjetunió iránt. Az igazsághoz tartozik az is, hogy ennek a propagandának néhány szegedi pap (Halász Pál, Becker Vendel, Karácsonyi Guidó, Schneider Vencel) is aktív szószólója volt. Hamvas püspök 1944. szeptember 12-én kelt püspöki körlevele jól tükrözte a szegedi papság jövőtől való félelmét: „A mai zavaros időkben, amikor nemcsak politikai, de világnézeti ellentétek is dúlnak az egyes nemzetek és társadalmi osztályok között, hivatásunk miatt az üldöztetés dicsősége is várhat reánk, de éppúgy bekövetkezhetik hazánk és egyházmegyénk felmagasztalása. A jövendő Isten kezében van és tudjuk, hogy jó kezekben van. Tőlünk az Úr csak egyet kíván, rendíthetetlen bizalmat Egyháza végső diadalában!”18 A püspök az istenben való bizalmon túl bátor helytállást és a hívők mellett maradást is követelte papjaitól: „...Nekünk lelkipásztoroknak teljes nyugalommal kell őrhelyünkön álla- nunk. A lelkipásztornak nem szabad elhagyni nyáját. Ha az egész községet kiürítik, híveivel megyen, miután az értékeket (anyakönyveket stb.) lehetőség szerint biztonságba helyezte és az Oltáriszentségről is gondoskodott... Ha csak a lelkipásztort üldözik, akkor lelkiismerete, illetve lelkiereje szerint járjon el és válasszon a menekülés vagy helybenmaradás közt. Mindenesetre tartsa szem előtt az üdvözítőnek a jó pásztorról mondott szavait.”19 Minden eshetőségre készen, azonban Hamvas püspök néhány konkrét adminisztratív intézkedést is tett, valószínűleg az ország határainak átrendezésére gondolva. (Lásd első világháború utáni szerb megszállást!) „Arra az esetre, ha az egyházmegye egy része úgy elszakadna székhelyemtől, hogy a velem való érintkezés lehetősége megszűnnék, felhatalmaztam dr. Csepregi Imre pápai prelátus makói esperes-plébánost a püspöki helynöki teendők végzésére. Ha csak a felsőcsanádi rész szakadna el, ez esetben ugyanilyen felhatalmazást adtam Klivényi Lajos battonyai prépostplébánosnak.”20 Szeptember 13-án a szentszéktől kapott felhatalmazás alapján, két vezető állású papot megbízott az egyházmegye kormányzásának átvételével, arra az esetre, ha például őt elvinnék túsznak. A két személy közül Raskó Sándor püspöki helytartó neve ismeretes.21 A felszabadulás előtti napokban (szept. 25-én) tartott Szeged központi esperesi kerület coronáján (papi gyűlés) szintén a menni vagy maradni kérdés szerepelt központi kérdésként, de most már főleg a hívők vonatkozásában. Dr. Halász Pál kanonok esperes-plébános szavait idéznénk a jegyzőkönyvből: „Mindenki menekülni akar. Aktíve közre kell működnünk a menekülési láz és pánikhangulat leszerelésére. A menekülni kívánóktól meg kell kérdezni: hová akarnak menekülni? Kinek a nyakára akarnak költözködni? Ki fogja őket ott eltartani? Ha egyszer elmenekültek, lakásukat esetleg 18 Püspöki Levéltár 2500/1944. 19 Ugyanott. 80 Ugyanott. 21 Ugyanott. 165
