Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései
az értelmiségnél egyaránt. Sőt az igazán jelentős, országos és nemzetközi kihatású tevékenység Szentgyörgyi Albert révén az értelmiség legjobbjaihoz kapcsolódott.71 Azt sem tartjuk helyesnek, ha pártviszonyokra, illetve pártokra egyszerűsítünk, hiszen a későbbi pártharcok itt vetítődnek vissza arra az időre, a felszabadulás körüli körülményekre, amikor még nem, vagy csak alakulóban voltak a pártok. 2. Az antifasiszta ellenállás a felszabadulásig csak kezdeti stádiumában volt Szegeden. Ebben szerepet játszott a fasizmussal való tömeges szembefordulás, illetve a forradalmi tömegmozgalom kibontakozásának viszonylagos késése. Az erjedés a szovjet csapatok megjelenésére felgyorsult, szeptember végétől az ellenállási mozgalom is fejlődésnek indult. Sajnálatos, hogy a város felszabadulásáig nem jöhetett létre széles, minden ellenállási vonalat átfogó akcióegység. A fasizmus által üldözött erők összefogásának elmaradásában objektív és szubjektív okok egyaránt szerepet játszottak. így a németellenes polgári erők nem fordultak szembe a horthysta rendszerrel. Szeged és a megye városai is mind az október 16-i nyilaspuccs előtt szabadultak fel. Ugyanakkor országosan, így Budapesten is október 15-e után lett aktívabb a polgári ellenállás. A munkásmozgalmi és forradalmi vezető erő csak 3—4 héttel a felszabadulás előtt ért haza. Itt előbb tájékozódniuk kellett, keresték elsőként egymással a kapcsolatot, de mély illegalitásban : szervezeti keret, forma és lehetőség nem volt. Az állandó rendőrségi felügyelet is súlyos akadály a szervezkedés előtt. Jellemző a rendőrségi erőszakapparátus agresszivitására, hogy a szeptemberben hazaért Dáni Jánost október 8-án újból elhurcolták, internálták és haza sem tért többé. Szegeden, de Szentesen és Makón is sokan a városok tanyavilágában bújdostak az újbóli letartóztatás elől.72 Mindez azt is jelentette, hogy a Szeged nevéhez fűződő jelentős antifasiszta kezdeményezések és konkrét eredmények már a felszabadulás utáni időre estek, főként a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szerveződése és megalakulása időszakában. 3. A háború idején, főként annak utolsó szakaszában Szeged szerepe nem volt jelentéktelen az ellenállási mozgalom szempontjából. Főként földrajzi elhelyezkedése miatt az akkori Dál-Alföldön központi fekvéséből adódóan fontos és sajátos átmenő szerepe volt. Ez összefüggött határmentiségével — Jugoszlávia (Szerbia és Bácska), Nyugat-Románia és a német megszállás alatt levő Bánát —•, közelségével. Ez adott lehetőséget a lengyelek menekítésében való fontos közreműködéshez.73 Ez volt az alapja a jugoszláv partizánmozgalommal kialakult közvetett kapcsolatnak is, bár ennek segítésében ismét átmenő szerepe volt a meghatározó. De az aktívabb fegyveres ellenálláshoz is így nyílt meg az út azok számára, akik ezt választották és csatlakoztak a jugoszláviai Petőfi-brigádhoz.74 4. Ezzel függött össze, hogy általában az aktív ellenállási formákat tartjuk számon, Szegeden a már említett és elemzett okok miatt a passzív ellenállás volt a döntő, ez fejlődött tömegméretűvé. Megmutatkozott ez a munkások üzemeken belüli és a városban tapasztalható akcióiban: a haditermelés lassításában, majd a bénítá71 Magyar—brit titkos tárgyalások 1943-ban. Összeállította, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Juhász Gyula. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1978. Bevezető tanulmány 33—34. p. 72 PB Archívum. Visszaemlékezések Gyűjteménye: Dáni Mihály (1976), Igaz Lajos (1969) és Krajkó András (1974) visszaemlékezései. 73 Tanulmányok a magyarországi lengyel emigráció történetéből 1939—1945. Budapest— Szeged 1979. Lagzi István: Adatok a lengyel menekültek dél-magyarországi (délalföldi) történetéhez. 105—108. p. 74 Godó Ágnes: Magyarok a jugoszláv népfelszabadító háborúban Zrínyi Katonai Kiadó. Bp. 1972. 37—38. p.; Bakai Ferenc—Vébel Lajos: A Petőfl-brigád. Visszaemlékezések. Fórm Kiadó. Újvidék. 1968. 120., 130., 195. p. 154
