Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései
sok és robbantások megakadályozására tett kísérletekben.75 A parasztság részéről a mezőgazdasági termékek elásásában, az állatállományuk elrejtésében. Általában a lakosság részéről a védelmi sáncmunkákkal és a kiürítéssel szemben tömeges ellenállással találkozunk. Bújtatták az üldözötteket, a zsidókat és a katonaszökevényeket. Főként személyes kérésre mentették a zsidók vagyonát.76 5. A hadseregben a felbomlási folyamat tekinthető általánosnak. Ez a behívó- parancsok megtagadásában, főként lakóhelyhez közel tömeges szökésekben és a harckészség hiányában mutatkozott meg. A katonatömegekben vesztesnek ítélt háborúban fő cél volt a túlélés és hazakerülés. Az átállás vállalása már magasabb szint, amely az antifasiszta fegyveres harcnak is alapja lehetett. A Kárpátokban harcoló 1. magyar hadsereg 13. hadosztályából tömegesen átállók között nagyon sok szegedi és Szeged környéki katona volt, és elsősorban nem rajtuk múlott, hogy nem vehettek részt a fasiszta Németország elleni háborúban.77 A tömegellenállásnak ezek a passzív formái mégis jelentősek. Elvezettek az aktív ellenállási formákhoz, de főként kiindulási alapot teremtettek a felszabadulás utáni tevékenységhez, az új élet megindulásához. Összegzőén megállapítható, hogy Szeged szerepe az antifasiszta ellenállásban nem különb, de a város átadása nélkül sem rosszabb, mint az országos helyzet, csak mint jeleztük, más. (Kivéve a bányavidékek, Budapesten a fegyveres csoportok, Miskolcon a Mokán-komité aktív fegyveres ellenállását.) Célunk nem is lehetett a szépítés, de a kisebbítés sem, csakis a valós történelmi helyzet bemutatása. Az ellenállást azonban nem lehet leszűkíteni kis csoport vagy csoportok tevékenységére, hiszen itt tényleges fegyveres ellenállás nem volt, amely ezt indokolná. Ezért rövid tényszerű általánosításunk is a szélesebb körű vizsgálódást tartja helyesnek, illetve a passzív ellenállást is számításba veszi. rí Országos viszonyításban Szeged kedvezőbb helyzete nem a város átadásából adódott, hanem abból, hogy kevesebb háborús károsodás érte, az első felszabadult nagy város volt, és nagyon lényeges, hogy november végéig Szovjetunióval, Moszkvával való kapcsolat elsődleges útvonala Szeged—Románián át vezetett. Gyöngyösi János és Balogh István páter még 1945 januárjában is Szeged—Arad—Maros völgye—Nagyszeben—Brassó—Bukarest útvonalon utazott Moszkvába a fegyver- szünet aláírására. (Észak-Erdély és a Kárpátok vasúti vonalai is elpusztultak.) Ebből is adódott, hogy az MKP Központi Vezetősége itt kezdte meg tevékenységét, de ez már jelentős munkásmozgalmi és kommunista pártmozgalmi bázisra támaszkodhatott. Ezekből együtt következhetett, hogy a felszabadulás után gyorsan létrejött az antifasiszta és demokratikus erők összefogása és ezzel Szeged a demokratikus kibontakozás modelljét adta. 75 Perneki Mihály i. m. 76 Lőkös Zoltán: Szeged fölszabadulása. Képek a város nagy esztendejéből. TIT Csongrád megyei füzetek 3. sz. Szeged 1954. 5. p. 77 PB Archivum. Visszaemlékezések Gyűjteménye: Dániel János (1980), Jäger László (1978), Kákái János (1978), Papp Lajos (1980) és Rékai László (1978) visszaemlékezése. 155
