Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)

Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései

Az elkészült jegyzőkönyvről és annak tartalmáról már elítélőbb a visszaemlé- kezők véleménye. Az átadásra vonatkozó rész több egybehangzó állítás szerint is „hamis”. Szerintük később maga Bohó András is ellentmondásokba keveredett, mert hol az alsóvárosi temető tájékát, hol Újszegedet jelölte meg az átadás helyéül, ahová csónakon kelt át.62 A jegyzőkönyv legrészletesebb kritikáját találjuk Farkas István visszaemlékezésében. Farkas 1944. október 15-től a kommunista párt delegáltja volt a polgármesteri hivatalban „afféle titkár Pálfy mellett”. Véleménye szerint a dokumentumot elég sokáig tervelték, készítették. A tartalmáról tudott, Pálfy vele is közölte, hogy „Szeged felszabadulásának körülményeit írásba kell foglalni”. Kifogására Pálfy azt válaszolta, hogy „így lesz jó, ha így örökítik meg az utókornak, maradjon csak így, ahogyan megírtuk!” Véleménye szerint nem volt jelentősége, ahogy a törvényhatósági bizottság elé került és arra nem is gondolt, hogy a megírt szöveg hivatalos iratként fog bekerülni valahová.53

A visszaemlékezések általánosítható képe lényegét tekintve nem tér el a források és a katonai helyzet elemzéséből adódó következtetésektől. Újabb bizonyító tényezőt nem tárnak fel, de a város átadására vonatkozó ellentmondások erősödnek. Mindez korábbi megállapításunkat közvetlenül is bizonyítja.

3. Antifasiszta ellenállás a város felszabadulása időszakában

A város felszabadulásának ténye önmagában igen jelentős, de társadalmipolitikai szempontból nem a döntő változás volt, hanem lehetőség a történelmi átalakuláshoz. Ehhez a katonai felszabadítás mellett a politikai felszabadításnak is végbe kellett menni, amelyben a baloldali, forradalmi erők játszották a döntő szerepet. Ők ismerték fel, hogy olyan lehetőséghez jutottak, amely megnyitotta az utat a népi demokratikus forradalom megvívásához. A polgári, liberális antifasiszta erők tevékenysége ebbe a fejlődési vonalba Szegeden is beilleszkedett, éppen a fel- szabadulás idején és azt követően játszott szerepük miatt. Bár a továbbhaladás kérdésében már vita támadt közöttük. Ezért a felszabadulás körüli időszakban az ellenállásban játszott szerepek is viszonylag hamar — esetenként csak érintőlegesen —, a politikai harc részévé váltak, később a forradalom előrehaladásával kiéleződtek.54

A baloldal erősödő szerepével szemben a polgári erők — már a jegyzőkönyvben megtalálható és fentebb elemzett túlzások alapján —, a város úgynevezett „átadását” tényként kezelték, ezzel hangsúlyozva azt, hogy az antifasiszta ellenállás a polgárság nevéhez fűződik. Az élet újraindításában játszott szerepek is negligálódtak, Pálfy nyilatkozatai szerint a polgárőrséget a zsidó munkaszázadból ő szervezte, az ő közreműködésével és irányításával indult be az üzemekben a termelés stb.55 A vita tehát nem újkeletű és nem az 1970-es években konstruálták.

62 CsmL id. ir. Ladányiné Panni és Krajkó András idézett, Pikier Tamás 1974. november 20-i, Örley Zoltán 1975. január 14-i és Farkas István 1974. novemberi visszaemlékezése: Abban már megoszlanak az állítások, hogy ki tűzte ki a fehér zászlót: dr. Pálfy György szerint dr. Csonka Miklós, Pikier Tamás szerint Ladvánszki Károly.

63 CsmL id. ir. Farkas István nyugdíjas, a Nyomdász Szakszervezet Szegedi Csoportjának elnöke, 1974. novemberi visszaemlékezése.

61 Id. Komócsin Mihály: A történelmi hűség kedvéért. DM. 1945. január 28. 6. p.; Dégi István—Tamasi Mihály: Szeged felszabadulásának történelmi körülményei i. cikk.

65 Paál—Radó i. m. uo. CsmL dr. Pálfy György szegedi helyettes polgármester iratai 1933— 1947. IV. B. 1437. sz. n.: A Független Kisgazdapárt szegedi szervezetének vezetősége 1947. november 2-án levelet írt Gyöngyösi Jánosnak a párt országos főtitkárának, amelyben Pálfy György kisgazda- párti szegedi főispán felmentése kapcsán hangsúlyozzák: „fontosnak tartjuk, hogy polgármester150