Tanulmányok Csongrád megye történetéből 12. (Szeged, 1987)
Kanyó Ferenc: Szeged felszabadulásának vitatott kérdései
A szegedi kommunisták abból a történelmi tényből indultak ki, hogy a munkás- mozgalom volt a fasiszta terror által legjobban sújtott erő, ezért az ellenállás legaktívabb magva is ebből kovácsolódott. Sajnos a német megszállás után, 1944. április 3-tól a munkásmozgalom szervezett erejét — a 159 fő, a legaktívabb mag internálásával — szinte teljesen kikapcsolták és ez jelentősen kihatott a mozgalom antifasiszta aktivizálódására is, objektív hátrányt jelentett. A tapasztalt munkásmozgalmi vezetők csak a felszabadulás előtti hetekben tértek haza, de visszatérésük után a rendőri felügyelet ellenére számos olyan kezdeményezés kapcsolódott nevükhöz, mint: a szegedi hidak felrobbantásának megakadályozására tett lépések;56 a polgárőrség megteremtése még a felszabadulás előtti napokban, 1944. október 9—10-én;57 a gyárak és a termelési értékek megőrzése58 és már a felszabadulás után az üzemi bizottságok nevéhez fűződik az üzemekben a termelés megindítása.59 Mindez már nemcsak szándék volt, hanem konkrét cselekvés és tett. A város felszabadítása idején van még egy fontos esemény, amelyre éppen a viták kapcsán csak a 70-es évek közepén figyeltek fel a kutatók és katonai jelentősége van. A harcoló szovjet csapatok járőrök útján fontos információkhoz jutottak a városban tartózkodó magyar és német csapatok erejéről, elhelyezkedéséről és fegyverzetéről. A szovjet katonai szakirodalom utal arra, hogy már október 8-án késő délután és este kisebb csoportokban felderítő járőröket küldtek a városba. A járőrök Szeged felszabadítása céljából létrehozott rohamzászlóaljhoz tartoztak, Alsóvárost, Móra- várost és részben a Belvárost is felderítették.60 Arról is tudunk, hogy magyarul kitűnően beszélő bánáti szerb civileket és a felszabadult tiszántúli magyar falvakból szerbül is beszélő embereket 2—3 fős csoportokban vagy egyenként küldtek a városba felderítésre.61 Ennek másik oldalát erősítik meg a visszaemlékezések, amelyek szerint információkat a lakosságtól, de főként munkásmozgalmi vezetőktől kaptak és mindez fontos támogatást jelentett a felszabadító harcokhoz.62 A polgárőrség megalakulása és szerepe kérdésében ugyancsak kezdettől fogva vita volt. Pálfy György polgárőrségnek csak a városháza pincéjében itt maradt zsidó munkaszázadot volt hajlandó elismerni. Paál Jób részére adott interjúban „hivatalos írást” mutatott fel, amelyben 86 név szerepelt a zsidó munkaszázad tagjairól, de közöttük csak három közismert munkásmozgalmi név található, mint polgárőr, ebből is csak két szegedi, akik viszont nem tartoztak a zsidó munkaszázadba. Felettébb furcsa, ebből a „hivatalos” listából éppen a szociáldemokrata és kommunista munkásmozgalmi résztvevők maradtak ki, a polgárőrség tulajdonképpeni helyettesi állásába visszahelyezzék, mert a város legrégibb családjának utolsó sarja, akinek a város a rendkívüli időben megmenekülését köszönheti és aki azóta is a demokratikus államrendben elévülhetetlen érdemeket szerzett mindenkor higgadt, nyugodt politikai vonalvezetésével, továbbra is irányító szerepet töltsön be városunk életében!” 68 Perneki Mihály i. m. és Perneki Mihály: A délmagyarországi antifasiszta ellenállás történetéhez 1941—1944. Tanulmányok Csongrád megye történetéből 1919—1945. Szerk. Farkas József. Szeged, 1977. 99—177. p. (170—173. p.) 67 Dégi István—Tamasi Mihály i. cikk. 68 CsmL Visszaemlékezések Gyűjteménye: Agócsi János (1969. szeptember 26.), Tombácz Imre (1954. május 6.), id. Komócsin Mihály (1954. május 6.), Strack Ádám (1954. május 6.) egybehangzó visszaemlékezések. 59 RÁcz János: Az üzemi bizottságok a magyar népi demokratikus átalakulásban. Akadémiai Kiadó, Bp. 1971. 18—19. p. 60 V. P. Szaveljev—N. P. Popov i. m. 110—111. p.; B. M. Furtatov i. m. 22. 81 Krupiczer Ferenc id. visszaemlékezése; A járőrök tevékenységéről Örley Zoltán és Robicsek Tihamér visszaemlékezése is tartalmaz azonos jellegű adatokat. 82 CsmL Farkas István és Robicsek Tihamér id. visszaemlékezése. 151
