Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
V. Szeged a szeptemberi fordulat után
A 33. honvéd zászlóalj megalakulása Vadász Manó szegedi polgármester szeptember 3-án terjesztette a közgyűlés elé Szemere Bertalan belügyminiszternek augusztus 29-én kelt rendeletét, amely „a veszélyben forgó hazának megmentése”, s „az alvidéken legirtóztatóbb kegyetlenséggel dühöngő" polgárháború megszüntetése végett” a 200 ezer főnyi katonai erő első részletének kiállítását sürgette. A közgyűlés a rendelet mielőbbi foganatosítása érdekében szeptember 3-i üléséből a védkötelesek összeírására 12 küldöttséget nevezett ki, s az összeírás elvégzésére hét napot szabott meg. Ugyanakkor Szemere Bertalan belügyminiszter rendeletének azon kitételére, hogy az újoncok felszerelése a törvény- hatóságok kötelességévé tétetett, jelezte, hogy 14—20 napon belül 200—700 honvéd újoncot tud felszerelni.7 A nagyra nőtt veszély láttán Batthyány Lajos, mint ügyvezető miniszterelnök, nem habozott, hogy végrehajtsa az országgyűlés szeptember 12-i határozatait: az önvédelmi harcot közvetlenül szolgáló pénzkibocsátást és az újoncozás haladéktalan elrendelését. „Addig is, míg a katonaállítás iránti törvénycikk Ő Felsége által szente- síttetnék — írja Batthyány Szeged város polgármesterének szeptember 14-én —, a veszélyben lévő hont védelmi eszközök nélkül hagyni nem lehetvén, az alsóház határozata nyomán felhívom önt, hogy a honvéd sereg szaporítására a rendeletem vételével rögtön toborzást indítson, s a beállottak száma felől engem mielőbb értesítsen”.8 A szeptember 17-én tartott közgyűlés Szegeden elrendelte a toborzás megkezdését.9 Egy időben a mozgó nemzetőri csapatnak 600 főre történő kiegészítése ügyében megindult toborzás szeptember közepétől szünetelt.10 Batthyány Lajos ugyanis szeptember 19-én elrendelte, hogy az eddigi toborzás helyett kezdjék meg az újoncok kötelező kiállítását abban az arányban, ahogy arról az országgyűlésen elfogadott, de a király által nem szentesített törvényjavaslat intézkedett. A miniszterelnök a törvényhatóságokat felszólította, hogy a 19—22 éves korosztályokból minden 127 lélek után két, s így Szegedről összesen 550 újoncot állítsanak ki. Ezt a rendeletet a szeptember 28-i közgyűlés tárgyalta, s a városra kivetett újonclétszámból a Belvárosra 134, a Felsővárosra 148, Rókusra 105 és Alsóvárosra 163 főnyi kontingenst róttak ki. Négy városrészi, s egy központi sorozó bizottságot hoztak létre, s a szeptember 17-i határozat értelmében Korda János elnöklete alatt kirendelt küldöttség a toborzást az új honvéd zászlóalj részére még aznap megkezdte.11 Amikor a közgyűlés szeptember 18-án a miniszterelnök fenti rendeletét tárgyalta, Tóth Mihály főbíró azt indítványozta, hogy „szükség esetére” a város egész lakosságának a felkelését, azaz népfelkelést rendeljenek el. A közhelyesléssel fogadott indítvány foganatba vételével a hadi bizottmányt bízták meg.12 Ugyanakkor Grünn János városi képviselő és nyomdász minden fizetség nélkül elvállalta a lelkesítő felhívások, buzdító szózatok sokszorosítását, „miután a hírlapokban közzé tenni szokott buzdító szózatok csak kevesek által olvasathatnak”.13 Az Országos Honvédelmi Bizottmány legfontosabb feladatának erős hadsereg megteremtését tartotta. Az őszi hónapokban is nagy lendülettel folytatta az augusztus végén megkezdett toborzást. A besorozott újoncokból egymás után állították fel az új honvéd zászlóaljakat. Minthogy az újoncok szabályszerű kiképzésére nem 80
