Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
pontos kiállítása. Szeged a szállítások gócpontja volt, s bár ezek legnagyobb részét gőzhajóval a Tiszán át bonyolították le, de ezért sűrűn felmerült a fuvarok kiállításának szükségessége Szabadka, Hódmezővásárhely, Kistelek és Kikinda irányában.247 Csernovits Péter lemondása után a nádor mint királyi helytartó Szemere Bertalan belügyminiszter ellenjegyzése mellett július 24-én királyi biztossá Szentkirályi Móricot, korábban Pest megye első alispánját és országgyűlési követét, 1848 áprilisától a Jászkun kerület főkapitányát nevezte ki egyrészt a tábor támogatására és lelkesítésére, másrészt a polgári intézkedések irányitására Bács, Torontál, Csongrád, Csanád megyékben, továbbá Zombor, Szabadka és Szeged királyi városokban.248 De Szentkirályi kormánybiztosi működése sem hozott eredményt, sőt még tovább rontotta a helyzetet.249 Mészáros Lázár hadügyminiszter a délvidéki táborba tett látogatása alkalmával augusztus 9-én gőzhajón Szegedre érkezett. Itt nagy lelkesedéssel fogadták, a hölgyek virágzáporral árasztották el. A hadügyminiszter mindenekelőtt a kórházakat látogatta meg, ahol mindenütt rendet tapasztalt. A képviselőházban augusztus 16-án tett jelentésében kiemelte a szegedieknek a sebesültek ápolása körül tanúsitott hazafias buzgalmát: „Nem felejthetem el Szeged városát, melynek hazafiúi szeretetét és készségét nem lehet elegendőképen dicsérni.” Majd több küldöttséget fogadott a hadügyminiszter, közöttük az éppen akkoriban Szegedre érkezett erdélyi 2. román határőrezred egyik zászlóaljának tisztikarát.260 Este a polgárok fáklyásmenetet akartak rendezni Mészáros tiszteletére, de ő ezt kereken megtiltotta. Mikor azonban éjfélkor a gőzhajóhoz indult, mégis fáklyasor között tette meg a parton az utat. A Neptun gőzhajón válogatott nemzetőr díszkíséret mellett Óbecsére távozott.261 Alig tette ki a lábát Mészáros Lázár hadügyminiszter Szegedről, amikor újabb izgalom támadt a városban, amit az augusztus 9-én érkezett ún. oláh-bánsági román határőrezred 2. zászlóaljának a Bánságba történt szökése okozott. A zászlóalj legénysége határozottan kijelentette, hogy nem fog Magyarországért a szerbek ellen harcolni. A zászlóaljnak augusztus 13-án hajón kellett volna Óbecsére indulnia, de azon a hajnalon a tiszai hídon keresztül Újszegeden át „a legkisebb zaj nélkül” Szőregre vonult, ahol a szerbek már kocsikkal várták őket, és Lausevic ügyvéd segítségével Nagykikindának tartva elszöktek.252 A hír villámgyorsan bejárta a várost; árulásról és nagy veszedelemről suttogott mindenki. Attól féltek, hogy a szökevények vagy a nagybecskereki magyar tábort, vagy Szegedet támadják meg, vagy pedig az óbecsei közlekedést szándékoznak elzárni. A helybeli nemzetőrséget azonnal fegyverbe szólították, és Szőreg felé állandó őrjáratokat indítottak. Az összes vízi járművet, a hajókat, vízimalmokat mind a jobb partra rendelték, s a hajóhidat minden éjjelre felnyitották.263 Az aznapra egybehívott közgyűlés rögtön futárokat küldött a kormányhoz és Kiss Ernő tábornokhoz, a becskereki tábor parancsnokához, hogy az esemény hírét tudtul adják. A kormányhoz küldött futárokat megbízták azzal is, hogy három ágyút kérjenek Szeged számára, és sürgessék a várbeli olasz foglyoknak, s az itt fogva tartott 103 kikindai szerb lázadónak mielőbbi eltávolítását.264 A szomszéd megyéket és városokat pedig felkérték, hogy nemzetőrségüket tartsák készenlétben, és veszély esetén indítsák Szegedre. Ám a legnagyobb izgalmak közt eltelt néhány nap után meggyőződhettek arról, hogy Szegedet semmiféle veszély nem fenyegeti.266 A szegedi nemzetőrök mozgósítására, illetve táborba küldésére augusztus derekáig nem került sor, „tekintve azt, hogy Szeged a bánáti részről egészen környezve van ráczokkal, s a kiket bizonyosan csak a szegedi nemzetőrök itthonléte tart korlátok között...”266 76
