Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
egy hónapig terjedhető' fogságbüntetés kiszabását rendelte el. A parasztság egy része még korántsem volt hajlandó felsorakozni a kiváltságosok oldalán. A nincsteleneket nem elégítette ki a jobbágyfelszabadítás adott módja.115 A szegedi nemzetőrség magvát — mint láttuk — a polgári őrsereg, vagyis az egyenruhás polgárság alkotta. Mivel adva volt a lehetőség, hogy külön-külön csoportok alakulhassanak, Szeged tehetős polgársága azzal a kéréssel fordult a minisztériumhoz, hogy engedélyezzék számukra külön vadász-század felállítását. így a polgári rétegek szervezetileg különváltak volna az alsóbb néposztálytól. A Batthyány Lajos miniszterelnököt helyettesítő Deák Ferenc azonnal felismerte a javaslatban rejlő veszélyeket, s kijelentette: ”...a nemzetőrségben semmi nemű elkülönözött és így castszínezetű osztályok már csak a kimondott egyenlőség elvénél fogva nem állhatnak, mennyivel inkább nem pedig azért, mert a nemzetiségre nézve veszélyes utánzásokra adnak alkalmat.”116 Az egyenruhás polgárokat az egyes városrészek szerint nemzetőr-századokba osztották szét. A szegedi őrsereg — Török Gábor polgári biztos 1848. június 25-én Klauzál Gáborhoz intézett levelének tanúsága szerint — 4267 főből állt. Minden nemzetőr a saját fegyvereit használhatta, akinek nem volt fegyvere, az a hatóságtól kapott. „Fegyverben fogyatkoznak; bár csak legalább a belvárosiakat el lehetne lőfegyverrel látni.”117 Egy ugyancsak júniusi kimutatás szerint a szegedi nemzetőrség létszáma 5682 fő volt. Ebből a Belvárosra 1209, Felsővárosra 1262, Rókusra 524, Alsóvárosra 1093, a felső tanyákra 611, az alsó tanyákra pedig 965 fő esett.118 Egy másik adat szerint a belterületi nemzetőrség létszáma 4600 főt, a külterületeké pedig 2000 főt tett ki.119 Augusztus közepén is a 24 gyalogos és három lovas századba beosztott létszám 6000 főn felül volt.120 A városokban 4—17 százalék között mozgott a nemzetőrök aránya, de a tíz százalékon felüli eredmények elég ritkák voltak. A 17 százalékot elért Szomolnok bányaváros után mindjárt Szeged következett 15,3 százalékos aránnyal.121 A felsővárosi nemzetőralakulatok jó része a hajósnép soraiból került ki. A szegedi „csajkás” osztagot öreg Zsótér János veje és jobbkeze, Ábrahám József szervezte meg.122 Még a szegedi piarista rend két tagja, Várady Móric és Zika Pál gimnáziumi tanárok is felcserélték a szerzetesi öltönyt a nemzetőrség egyenruhájával.123 A nemzetőrségi egyenruhát igen kevesen — főként csak a törzstisztek — viselték. Minden nemzetőr a saját ruháját használta. A nemzetőrök megkülönböztető jele — miként azt március 16-án Pesten elhatározták — nemzeti színű rózsa a kalapon, a „három szín szalag” a balkaron.124 Május végén a nemzetőrség már szervezetten felesketve várta Szegeden a kiindulást.125 Összesen 27 gyalogos és négy lovasszázadból állt. A századok létszáma 118—369 között váltakozott. Minden századhoz egy századost, egy főhadnagyot, két hadnagyot, a különböző létszámú altiszten kívül a gyalogságnál két dobost és két ácsot, a lovasságnál pedig egy vagy több kürtöst osztottak be. A szegedi nemzetőrség őrnagya Korda János volt, segédtisztje Lácz Flórián. Kordának mint egyúttal térparancsnoknak segédtisztjei Gombás József és Varga Sándor voltak. Kordával csaknem egy időben nevezték ki a szegedi nemzetőrséghez Szilaveczy Ágoston nyugalmazott kapitányt, kinek segédtisztje Vidovich Antal volt.126 A századok kapitányai sűrűn változtak, ami többnyire lemondásukból adódott. A nemzetőrségnek nemcsak kinevezett törzstisztjei, hanem választott tisztjei is voltak. A nemzetőrség — a törvény értelmében — tisztjeit századostól lefelé maga választotta. A tanyai századoknál az is előfordult, hogy a százados urat „lecsapták”, s helyette mást választottak.127 60
