Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
A 3. honvéd zászlóalj szervezése István főherceg, Magyarország nádora, 1848. május 11-én báró Hrabovszky János altábornagyot, a péterváradi főhadparancsnokot királyi biztossá nevezte ki Horvátország, Szlavónia és a Szerémség területére. A szerb mozgalmak veszélyességéről már május 15-én este megérkezett Hrabovszky jelentése Pestre, hogy a szerbek a karlócai kongresszusra fegyveresen gyülekeznek. A tudósítás kapcsán rémhírek terjedtek, hogy tudniillik a szerbek Zimonynál 50 ágyúval betörtek az országba. A minisztertanács határozatot hozott a délvidéki várak háborús készenlétéről, s a Szeged táján felállítandó táborról. Egyben döntés született arról is, hogy haladéktalanul meghirdetik a 10 ezer főből álló önkéntes reguláris sereg toborzását.37 A Batthyány-kormány tevékenységének szinte első heteiben, párhuzamosan a nemzetőrség szervezésének kezdeti szakaszával, megkezdték a három évi szolgálatú önkéntesek toborzását. Az udvar megnyugtatására erősen hangsúlyozták, hogy az új fegyveres testület nem sorkatonaság, hanem csak a nemzetőrség kiegészítő része lesz.38 Május közepén már világossá vált, hogy Bécs nem fog hozzájárulni a Birodalom különböző tartományaiban állomásozó magyar ezredek hazatéréséhez. A Batthyány- kormány — felismerve magára utaltságát — az önkéntes nemzetőrség szervezésével megtalálta az átmeneti megoldás módját. Rövidesen ezek kapták a honvéd elnevezést. A nemzetőrség felállításáról szóló XXII. te. lehetőségét kihasználva, toborzást indított a kormány. Ez a forma szerint a nemzetőrség egy osztályaként felállított, 10 ezer főre tervezett önkéntes sereg lett a szabadságharc honvédseregének magva.39 Batthyány Lajos miniszterelnök 1848 májusában megszervezte az Országos Nemzetőrségi Haditanácsot, amely kizárólagosan foglalkozott a nemzetőrség és a honvédség szervezésével és felszerelésével. Elnöke báró Baldacci Emánuel (Manó), a Károly Ferdinánd főherceg nevét viselő cs. kir. 51. gyalog sorezred ezredese.40 A miniszterelnök még május 18-án megküldte a hadfogadó helyül kijelölt városoknak a toborzási felhívás nyomtatott példányait, hogy azokat a helység „leggyakoroltabb gyűlhelyein” ragasszák ki.41 A május végén elkészült és június elején szétküldött toborzási utasítás szerint a korhatár (18 év) alacsonyabb volt, mint a nemzetőrségnél, másrészt — és ez a lényegesebb — a honvédségnél nem volt vagyoni cenzus. A Batthyány-kormány a cenzust illetően lényegében végrehajtotta a nemzetőrség felállításáról szóló 1848. évi XXII. te. korrekcióját, s párhuzamosan a nemzetőrség szervezésének kezdeti szakaszával megkezdték a nemzetőrségi törvény leple alatt a három évi szolgálatú önkéntesek toborzását. A ekként összetoborzott nemzetőrséget egészen a rendes sorkatonaság mintájára szervezték. Még a vezényszó is csaknem ugyanaz volt, csakhogy természetesen magyarul hangzott. Az egyenruha veres-zsinóros kávébarna attilából, szűk kék nadrágból és bakancsból állott, a csákón az ország címere diszlett.42 A 3. zászlóalj gyülekezési helyéül Szegedet jelölték ki. A zászlóalj toborzási körzete hivatalosan Bihar, Békés, Arad, Csanád és Csongrád megyéket foglalta magába. Ide Szegedre kellett egybegyűlniök a Nagyvárad, Arad, Gyula vidékének önkénteseinek is, de ide szállították újoncaikat Krassó, Temes és Toron tál megyék is.43 A vidéki zászlóaljak toborzása elsősorban a Tiszántúlon járt gyors eredménnyel. A 3. honvéd zászlóalj számára a toborzás Szegeden Osztróvszky József és Rengey 51
