Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
IV. A fegyveres harc 1848 nyarán
Ferdinánd irányításával május 21-én vette kezdetét.44 Vadász Manó polgármester ezen a napon jelentette, hogy városrészenként utasította a tanács egy-egy alkalmas tagját, hogy az „önkéntes nemzetőri toborzást... addig is, míg e részben további miniszteri rendeletek érkeznének, legalább a beírással meg kezdje”.46 A polgármester két nap múlva már a toborzás előrehaladásáról adott számot, aki az újoncok Pestre küldését tervezte. Ezért azután Batthyány miniszterelnök május 27-én Szegeddel is sietve közölte, hogy a zászlóalj alakulási helye Szeged lesz, és itt is fogják felszerelni.46 A szegedi hadfogadóhelyen jelentkezett honvédeknél erősen szembeötlő az értelmiségi jelleg, amiért a kortársak emlékezete szerint parancsnokuktól, Damjanichtól a „mágnászászlóalj” elnevezést kapták. A szegedi önkéntesek között is jelentős számban voltak ügyvédek, jurátusok, gazdatisztek, papnövendékek, tisztviselők, tanulók, iparosok, „kik páratlan önmegtagadással vetették magukat alá új sorsuk szigorú körülményeinek, büszkén nélkülözve a korábbi jólétet s kényelmet”.47 S legtöbbje a belépéskor járó 20 forint foglalópénzt (felpénzt) is a haza oltárára ajánlotta fel, lemondva még a napi zsoldról is. A begyakorlásukat végző Don Miguel ezredbeli altiszteket óránként egy forinttal a sajátjukból díjazták.48 A szegedi főgimnázium felső tagozatából, a líceumból is számosán beálltak az önkéntesek közé. Mindez azonban legjobb esetben azt jelentheti, hogy a középnemesi fiatalság és a honoráciorok soraiból kikerült önkéntesek száma a 3. honvéd zászlóaljnál magasabb volt, mint a többinél. De ez nem változtathatott azon a tényen, hogy az önkéntesek döntő többségét a céhlegények, iparossegédek mellett feltehetően Szegeden is — mint valószínű az ország bármely részén — túlnyomórészt a szegényparasztok, zsellérek és napszámosok alkották.49 A kormány felhívására a szegedi hadfogadóhelyen olyan fiatalság jelentkezett honvédnek, mely „a társadalom és foglalkozás minden rendét és ágát” képviselte. „Szavainkat valósággá emelték számos művelt ifjaink, kik között ügyvéd, mérnök és orvos is van. Ezek és a nép soraiból is sokan örömmel gyűlnek a ministerialis felszólítás következtében zászló alá.”50 A Szegeden összeírt jelentkezők továbbra is otthon tartózkodtak, és így a városi tanácsnak külön gondot nem okoztak. Amikor azonban rövidesen megérkeztek a Gyulán és Nagyváradon toborzott önkéntesek is, és számuk felülhaladta az ezer főt, ezeknek az átvétele, elhelyezése és ellátása — a jelentések szerint — elég sok gondot okozott a városnak. A polgármester május 31-én már azt jelentette a miniszterelnökhöz írott levelében, hogy Krassó megyéből 40, Temes megyéből 156 és Makóról 50 újonc érkezett, akiket csak a legnagyobb nehézségek árán tudtak a lakosságnál és a felsővárosi minoritáknál elszállásolni. Az egybesereglett újoncokat önkéntes adományokból látták el. Ezért a polgármester sürgősen kérte az újoncokat átvevő és feleskető tiszt leküldését, és az önkéntesek ellátásáról, elszállásolásáról és felruházásáról szóló rendelkezéseket.51 A népképviseleti önkormányzati szerveknek a rendes funkciók gyakorlása mellett szinte az első napoktól kezdve Szegeden is el kellett látniuk a forradalmi honvédelemmel kapcsolatos rendkívüli feladatokat, így a fegyveres erők szervezését, ellátását, és a pénzeszközök előteremtését. Ennek érdekében a közgyűlés már június 1-én megalakította az ideiglenes hadi bizottmányt (választmányt), melyet idők folyamán kétszer is átalakították. A bizottmány tagjaiul Korda János ezredes, nemzetőr parancsnok elnökletével Dietzgen József, Molnár Pál és Misics Dániel kapitányokat, Kunszt József főhadnagyot, Tokár József zászlótartót, Gombás József kapitányt, továbbá Steinhart Antal és Ignác orvosokat nevezték ki.52 52
