Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)
II. A liberális politikai mozgalom kibontakozása
n A LIBERÁLIS POLITIKAI MOZGALOM KIBONTAKOZÁSA Ebben a fejezetben arra teszünk kísérletet, hogy összefoglaljuk — a teljesség igénye nélkül — Szeged reformkori társadalmi mozgását, az egyes osztályok és rétegek helyzetét és politikai törekvéseit. A humanisztikus, természetjogi, felvilágosodási gyökerekből táplálkozó európai liberalizmus politikai eszménye a polgárok szabad alkotmányos állama. Meghirdette az egyén szabadságát, a törvény előtti egyenlőségét, a kereskedelem, az iparűzés, a tulajdonszerzés szabadságát. Nem tett különbséget származás, nemzetiség, vallási hovatartozás tekintetében. E szabadságjogok biztosítékát a vélemény- és gondolatszabadság megvalósításában, a szabad sajtóban vélte megtalálni. Jelszavai voltak: szabadság és tulajdon. A szabad versenyen alapuló liberalizmus helytelenített minden megkötöttséget, vámrendszert, és állami beavatkozást.1 Az új eszmék első, legnagyobb hatású összefoglalását a reformkori Magyarországon Széchenyi Istváb gróf művei adták. De elősegítette a liberális eszmék terjedését a vármegyei politika is. A nyelvi—irodalmi mozgalom pedig a romantika diadalra juttatásával vált a hazai liberalizmus egyik forrásává és támaszává.2 A reformpolitika kialakítói igyekeztek törekvéseiknek megnyerni a jobbágyságot is. Ennek érdekében fogalmazták meg az érdekegyesítés gondolatát. A politikai jogok kiterjesztésével őket is érdekeltté akarták tenni az ország védelmében.3 De a városok jogainak korlátozása, s mindmegannyi egyéb feudális intézmény és középkori jogszabály is gátolta a gazdaság tőkésedésének kibontakozását.4 A szabad királyi városok — mint amilyen Szeged is volt — az ország negyedik rendjeként az alsóházba küldött követeik által a közügyekre semmiféle befolyást nem gyakorolhattak. Az összes szabad királyi városi követ szavazata ugyanis csak egynek számított. Ez gyakorlatilag annyit jelentett, hogy az országgyűléseken a szabad királyi városok részvétele névlegessé vált, tekintélyük alásüllyedt.5 A megyékben az az álláspont alakult ki, hogy a szabad királyi városok az Udvari Kamara és a Helytartótanács szoros befolyása alatt állanak, annak utasításait tartoznak követni, az Udvari Kamara felügyelete folytán gazdasági vonatkozásban ki vannak annak szolgáltatva. E függőség mellett — érveltek a megyék — a városi tanácsok kis létszámú testületek, és ezek választják a követeket, s készítik el a követi utasításokat. Igaz ugyan, hogy ebbe a választott polgárság testületé is befolyt, de ez a testület is elenyészően kis számú volt, és összetétele, valamint a városi tanácstól való eredeti függése folytán nem képviselhette sem a városi polgárság egyetemét, még kevésbé a város összlakosságát.6 A szabad királyi városi jogállás 1715-ben történt visszanyerése nyomán Szegednek három testületi szerve volt: a belső tanács, a külső tanács és a választott község (electa communitas). A belső tanács (tanács, magistrates), a város legősibb testületi 21
