Szántó Imre: Szeged az 1848/49-es forradalom és a szabadságharc idején - Tanulmányok Csongrád megye történetéből 11. (Szeged, 1987)

I. Szeged város gazdasági és társadalmi fejlődése (1790–1848)

Rókus szegénységgel küszködő népe éppen a rászorultak leleményességével — mint láttuk — új, virágzó — céhbeli képesítéshez nem kötött — foglalkozásokat teremtett, mint a kukoricatermesztés és sertéshizlalás, továbbá a sziksósöprés, szappanfőzés és lúgöntés. A rókusi nép más része vásározásból, fuvarozásból élt; kocsin szállította a szegedi különlegességeket (paprika, szappan, lúg, sziksó stb.), és helyette erdélyi posztót, szepesi vásznat, bécsi divatárut, Triesztből, Fiúméból fűszert, déligyümölcsöt hozott cserében.114

A népesség növekedésével nem a bel-, hanem a külterület fejlődött, egyrészt a már lakott területek további terjeszkedésével, másrészt új városrészek kiépülésével. Újszeged benépesedése a Maros szabályozása után a marostői bérföldeken indult meg.115

Szegedet méltán nevezték az ország legnagyobb katolikus városának, ahol a római katolikus hívők száma óriási aránnyal emelkedett a másvallású felekezetek számaránya fölé. A katolikus hitélet teljesen áthatotta a város népét.116

így formálódott Szeged társadalmi élete a „csendes években”, s jött létre ennek talaján az a jelentős politikai közszellem, amely előkészítette az 1848—49-es nagy napokat.

20