Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)
Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)
Makói járás 31 863 fő 91/ie négyzetmérföld Nagylaki járás 31 982 fő 9 ®/16 Battonyai járás 23 005 fő 11 5/ie összesen 86 850 fő 29 12/i6 négyzetmérföld Két járás esetén a megyét hosszában ketté osztva: Makói járás 56 849 fő, 11 n/16 négyzetmérföld, Battonyai járás 30 001 fő, 18 V16 négyzetmérföld; a megyét keresztben kettéosztva: Makói járás 52 162 fő, 13 ®/ia négyzetmérföld, Battonyai járás 34 688 fő, 15 ®/i6 négyzetmérföld, lehetséges. A rendezés 4 mezővárost, 6 helységet és 22 kertészközséget érintett.117 Arányos járási beosztást nem lehetett készíteni. Makó egymaga több mint 22 000 főt számlált, a Maros mellett sűrűbben és népesebb helységek voltak, távolabb nagy kiterjedésű, de kis lélekszámú puszták. Végül a korábbi beosztás (3 járás) maradt meg. Minden korábbi rendelkezéssel ellentétben a közigazgatási és törvénykezési (4) járások nem estek egybe. Tótkomlós továbbra is járási székhely maradt, pedig a helységben sem megyei épület nem volt, sem más alkalmas ház. A szolgabíró korábban sem, és azután sem lakott ott. A csendőrséggel többször volt összetűzésük e miatt (is). A tótkomlósi és a nagylaki szolgbíró Battonyán lakott.118 Tarnay főszolgabíró leváltása után — a járás bizonytalan jövője miatt — csak igazgató szolgabírót neveztek ki Tótkomlósra.119 Minden felsőbb elképzelés két járásra akarta osztani a megyét. Az Arad megyei helységek a reklamácionális tárgyalások eredménytelensége miatt akkor még nem kerültek Csanádhoz.120 Ezután a megye igazgatását illetően 1854. január végéig nem történt lényeges változás, kivéve két központi intézkedést. A császár 1851. szeptember 9-én elrendelte, hogy a csendbiztosok és megyei pandúrok intézményét november 1-től meg kell szüntetni. Nábráczky kétségbeesett hangú levelet intézett a kerületi főispánhoz: „Hazánkban főleg a kisebbszerű községekben a közigazgatási rendszer még nem fogamzott (meg) — 24 pft-os fizetéssel ellátott jegyzőkkel, 5 pft-os kisbírákkal és többnyire ingyen szolgáló községi cselédekkel vajmi nehéz a felsőbb rendeleteket... végrehajtani.” Szerinte — és ebben igaza volt — ezzel az intézkedéssel tovább csökkent a közigazgatási hivatalnokok tekintélye.121 Ezek után a csendőrség vette át a pandúrok szerepét. Eddig is állandó ellentét volt a megyében a csendőrség és a hivatalnokok között, ezután ez csak fokozódott. Állandóak voltak a kölcsönös vádaskodások, feljelentések.122 A csendőrség olyan csekélységekkel is bosszantja és zaklatja a népet, amiből a kormánynak semmi haszna sincs, csak a kormány elleni ellenszenvet növeli — írja Nábráczky Dőrynek 1851 májusában.123 Növelte a tisztviselőkben az ellenszenvet a csendőrség iránt az, hogy a közigazgatási hatóságok csak végszükség esetén vehették igénybe őket.124 Az 1850. szeptember 8-i (13-i) szervező rendelet a községi ügyek egy részének szabályozását későbbi időpontra tette. Albrecht főherceg 1852. június 19-i rendelete a megyehatóságot tette meg főhatóságnak azon községek felett, amelyek korábban UT Uo. ua. 118 Uo. 4189/1852. n* Uo. 47/1851. ein., 247/1852. ein., 67/1853. ein. 120 Vö. Sashegyi i. m. 315. old. A bekebelezés el volt rendelve, de nem hajtották végre, a két járásra osztás is csak terv maradt. 121 CsmL CsMh. 5763/1851. 122 Uo. 4189/1852., 67/1853. ein. 123 Uo. 18/1851. ein. 224 Uo. 215/1852. ein. 83
