Tanulmányok Csongrád megye történetéből 10. (Szeged, 1986)

Géczi Lajos: Csanád megye igazgatásának átszervezése a neoabszolutizmus első éveiben (1849–1854)

földesúri törvényhatóság alatt álltak. Ezután a megyehatóság járt el minden, a községek szervezetét illető' ügyben. A megyehatóság első fokú hatóságként intézkedett községek egyesítéséről és szétválasztásáról, a megyefőnököt illette meg a községi elöljárók kinevezésének és elbocsátásának joga. Ő döntött a községi tisztviselők létszámemelési és fizetési ügyeiben. Ellenőrizte a községi vagyonkezelést, felülvizsgálta a községek költségvetéseit és ellenőrizte számadásaikat.125

1851-ben Bécsben egyre inkább a centralizációs irányvonal kerekedett felül. A nyílt abszolutizmus felé az első lépést az 1851. augusztus 20-i legfelsőbb kéziratok jelentették. A következő lépés, amelyet nagyban meggyorsított Louis Bonaparte sikeres államcsínye, a birodalmi alkotmány eltörlése — fenntartva az egyenlőséget és a földesúri kötelékektől való mentességet — és a császár december 31-i legfelsőbb kabinetirata, amely „Az ausztriai császári állam koronaországaibani szerves intézmények alapelvei”-t tartalmazta.126 Pedig a nép „nagy várakozással tekint az alkotmánymódosítás elé, azt beszélik, hogy a régi állapotot állítják vissza”—írja Nábráczky a néphangulatról szóló jelentésében október 22-én.127 Ez a vágyuk azonban nem valósult meg.

Az „alapelvek” az addigi igazgatási szerkezetet részben meghagyták, részben módosították. A korábbi rendszerhez képest számos visszalépés történt (a köz- igazgatás és igazságszolgáltatás szétválasztásának megszüntetése alsó fokon, a községi tárgyalások nyilvánosságának a megszüntetése stb.). A kerületi hatóságok (megyék) és a helytartóságok mellé „a birtokos örökös nemesség, a nagy és kis földbirtokosok és iparűzők sorából tanácskozó választmányok rendeltetnek”. Ennek bevezetését azonban későbbi időpontra halasztották.

A Magyarországon behozandó véglegesnek (definitiv) szánt, az „alapelvek” szerinti közigazgatási rendszer kidolgozására 1852 elején egy bizottságot hoztak létre.128 Munkájuk eredményét a császár 1853. január 10-i jóváhagyása után január 19-én tették közzé. 129

A rendelet szerint Magyarországon a legfőbb közigazgatási hatóság a helytartóság. Élén a helytartó (katonai és polgári kormányzó) állt. A helytartóságnak öt, vidékre kihelyezett osztálya volt, élén a helytartósági alelnök állt. A helytartósági osztályok területe megegyezett a korábbi kerületi kormányzatok területével. A rendelet a megyei hatóságok hatáskörét változatlanul hagyta. A szolgabíróságok hatáskörét illetően egy lényeges változás történt: a közigazgatás és az igazságszolgáltatás egyesítése a járások többségében. A helytartósági osztályok 1853. május 1-én kezdték meg működésüket. A nagyváradi helytartósági osztály élére gr. Zichy Hermann került.

A császár 1853. január 10-i legfelsőbb elhatározásával elrendelte Békés és Csanád megye egyesítését.130 Augusztus 1-én már az egyesített megyei hatóságnak kellett volna megkezdenie működését. Az egyesítés azonban még a császár augusztus 17-i131 rendelete után is késett, valószínűleg a bekebelezések körüli tárgyalások és az új szolgabírói járások szervezésének nehézségei miatt. Az egyesített két megye főnökét még a tényleges egyesítés előtt kinevezték Bonyhády Gyula Békés megyei főnök sze125 MOTK 1852. 220—222. old.

128 Uo. 1852. 2—7. old.

127 CsmLCsMh. 174/1851. ein.

128 Sashegyi i. m. 58. old.

128 MOTK 1853. 75—122. old.

130 MOTK 1853. 76. old.

131 CsmL Nagylaki járás főszolgabírójának iratai 10/1854. ein.

84